Számos drón-felhasználó érezheti úgy, hogy a 2021. január 1-jétől alkalmazandó új szabályok megnehezítik az életet, mivel olyan feltételeknek kell eleget tenniük ezen dátumtól kezdve, melyek korábban szinte ismeretlenek voltak.

Azonban a szabályozás kialakítása és életbe léptetése nem öncélú. Lényeges leszögezni, hogy a drónok (hivatalos magyar megnevezésük: pilóta nélküli légijármű-rendszerek vagy légijárművek) olyan, repülésre alkalmas távirányítású eszközök, melyek számos műszaki megoldás együttes alkalmazásával képesek ellátni azt a műveletet, melyre az adott esetben használják.

Az ilyen eszközök több technológiai vívmányt használnak egyszerre. A teljesség igénye nélkül néhány példa: adatátviteli rendszer az irányításhoz és a drónon lévő élőképek lesugárzásához, melyek különböző rádiós frekvenciákat használnak, elektronikai vezérlőrendszerek a drónon, hogy az irányítható legyen, aerodinamikai stabilizálórendszerek, energiatárolási rendszer, fizikai meghajtórendszer, távirányító, stb.

Ezen alrendszerek és megoldások igen nagy megbízhatósággal működnek, azonban a 100%-os, hibamenetes működésük a hagyományos kereskedelmi forgalomban elérhető termékek esetén nem garantálható, ugyanis, ha ilyen rendszereket szeretne valaki vásárolni, akkor csak jóval magasabb áron kaphatná meg, és még ekkor sem garantálható a 100%-os megbízhatóság. Gondoljuk csak a műholdakra. Ezek nem azért olyan drágák, mert a magasban vannak, hanem azért, mert olyan alapanyagok és technológiák felhasználásával készül, melyek minimalizálják a hibák előfordulásának esélyét, de még ezek esetén sem zárható ki teljesen a meghibásodás lehetősége.

A drónok esetén a gyártók úgy próbálják kialakítani az eszközöket, hogy egy meghibásodás – legyen az bármilyen alrendszerben – ne okozzon végzetes kárt. Azonban figyelembe kell venni, hogy egyre több drón kerül forgalomba, egyre több ilyen eszközt használnak, így az egyes, önálló eszközök által jelentett kockázatok, bár elhanyagolhatók, a kumulatív (összeadódó) kockázat mégis számottevő, így már foglalkozni kell velük.

Egy példa: egy berendezés esetén a motor leállásából származó lezuhanás kockázata legyen 5.000 üzemóránként egy alkalom. Ha azt nézzük, hogy egyszerre 5000 drónt használunk, akkor ez a kockázat már kiadja az egy alkalmat üzemóránként, azaz valahol lezuhanhat egy drón.

Mivel mind a szabadidős, mind a kereskedelmi felhasználásban egyre több ilyen eszköz jelenik meg, és sorra váltják ki a drónok használatával a humán munkaerőt számos kereskedelmi és ipari területen. Ezáltal a növekvő eszközszám és a hozzájuk kapcsolódó egyre növekvő repülési teljesítmény kapcsán már nem elhanyagolható a kockázatok kezelése.

Emiatt igenis foglalkozni kell a drónok használatából származó kockázatok hatékony kezelésével.

Hogy milyen kockázatok merülhetnek fel? Az alábbi listában néhány főbb kockázatot csoportosítottunk. Lényeges, hogy a kockázatok megjelenhetnek szándékosan vagy véletlenül előidézett cselekedetek által.

• Közvetlen kockázatok: drónok használata során a fizikai sérülés kockázatai, akár a földön (lezuhanás vagy becsapódás során), akár a levegőben (pl. összeütközés másik drónnal vagy hagyományos légijárművel, esetleg utóbbiak veszélyeztetése, azzal, hogy túl közel kerülnek egymáshoz).
• Közvetett kockázatok: olyan másodlagos kockázatok, melyek a drónok használatával összefüggő tevékenységek által alakulhatnak ki. Ezek mindegyike jogszabályellenes megfigyeléssel esetleg szándékos károkozással kapcsolatos. Néhány példa: magánlaksértés, tiltott adatszerzés, a szellemi tulajdonok megfigyelése, védelmi megoldások kifigyelése illegálisan, kémkedés, csempészet. Ugyan ide lehet sorolni azokat a szabotázs akciókat is, melyek célja, hogy a drónok használatával kárt okozzanak egy-egy infrastruktúrában.

Hogy ezek a kockázatok hogyan kezelhetők hatékonyan? A közvetlen kockázatok ellen felhasználói oldalon lehet hatékonyan védekezni. Az alábbi megoldások alkalmazásával lehet szavatolni a megfelelő biztonságot:

• drón megfelelő műszaki felkészítése és karbantartása (azaz a hagyományos légijárműveknél kialakult terminológiával, a légialkalmasság fenntartása)
• megfelelő elméleti felkészültség (mely kiterjed a szabályok ismeretére, a légiközlekedés általános ismereteire és az alapvető fizikai szabályokra is), és a szükséges vizsgák teljesítése, az használatát megelőzően,
• kellő gyakorlati felkészültség: ez jelenti egyrészt a használni kívánt drón működésének ismeretét, másrészt a magabiztos drónhasználatot,
• művelettel érintett terület előzetes felmérése és a kockázati tényezők azonosítása,
• felkészülés az azonosított kockázatok kezelésére,
• műveletet közvetlenül megelőzően a környezeti jellemzők értékelése (időjárás, területen lévő akadályok, emberek, elektromágneses zavarás, stb.),
• ellenörző listák alkalmazása,
• vészhelyzeti eljárások kialakítása és azok alkalmazása,
• annak belátása, hogy egyes esetekben érdemes inkább a művelet megszakítása mellett dönteni, mintsem veszélyeztetni a biztonságot.

A közvetett kockázatok ellen a jogszabályok nyújtanak egyfajta védelmet, illetve olyan elhárító rendszerek, melyek képesek észlelni a drónok jelenlétét egy adott helyen. Az észlelést követően az elhárítórendszer technológiájától függően megvalósulhat a drón irányításának átvétele, mely segítségével egy biztonságos helyen földre kényszeríthetik az eszközt, de vannak olyan megoldások is, melyek a drón fizikai megsemmisítésével iktatják ki a veszélyt. A drónelhárító technológia alkalmazása egyelőre nem engedélyezett magánszemélyek és cégek számára.

További igen jelentős probléma a kiberbiztonsági fenyegetés, mely a 21. század egyik legnagyobb informatikai kihívása. Ezek hatékony megoldása igényli a gyártók, szoftverfejlesztők és állami szervek közötti hatékony együttműködést.