Gyakran felmerül a kérdés, hogy ha drónnal permetezési vagy egyéb mezőgazdasági célú kijuttatási műveletet végeznek, akkor azt minimum hány fővel kell megvalósítani?

Erre a választ a hazai és az EU-s jogszabályokban találjuk, melyek szabályozzák a pilóta nélküli légijárművekkel végzett mezőgazdasági műveletek lebonyolítását.

Az egyértelmű, hogy az UAS irányítását végző távpilótára mindenképp szükség van. Ez a személy az, aki a helyszínen a művelet biztonságos lebonyolításáért felel. Azonban a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzésről szóló 44/2005. (V. 6.) FVM–GKM–KvVM együttes rendelet alapján a távpilóta önmagában nem elegendő, ugyanis a jogszabály kimondja, hogy „mezőgazdasági repülést végezni csak repülésfigyelő közreműködésével lehet” (5.§ (4)). A repülésfigyelő segíti a távpilótát a helyszíni tevékenységek ellátásában, továbbá a repüléssel összefüggésben a földi biztonságért felel. Funkcióját tekintve a repülésfigyelő nem azonos az (EU) 947/2019 vhr-ben meghatározott légtérmegfigyelővel vagy a pilóta nélküli légijármű megfigyelővel. Ettől függetlenül, a művelet során a légtérmegfigyelői tevékenységeket a repülésfigyelő is elláthatja, sőt ha a művelet megkívánja, hogy a megfigyelő is jelen legyen, akkor ezt a funkciót a létszám minimalizálás érdekében a repülésfigyelőnek kell elvégeznie. A magyar és az EU-s jogszabály alapján is a megfigyelői tevékenységet ellátó személy (repülésfigyelő és / vagy légtérmegfigyelő) a távpilótától kapja a művelet során a munkautasításokat és támogatja őt a munka elvégzésében.

Egy mezőgazdasági művelet során a távpilóta mellett legalább egy repülésfigyelőre is szükség van, azonban a művelettől függően akár több ilyen pozíciót betöltő személy is jelen lehet.

A légtérmegfigyelői feladatokat ellátó személynek az alábbi feladatai vannak egy-egy művelettel összefüggésben:

• szemmel tartja az UAV körüli légteret – alacsony magasságú repülések esetén ebbe beletartozik, hogy a repüléssel érintett földi területet is figyeli, és ilyenkor összeérnek a repülésfigyelői feladatok;
• figyelemmel kíséri az UAV helyzetét, melyhez akár elektronikus eszközt is használhat;
• veszély észlelése esetén riasztja a pilótát, hogy a lehetséges negatív hatások elkerülhetők vagy minimalizálhatók legyenek.

A jogszabályi követelményeken túl munkavédelmi és biztonsági okai is vannak annak, hogy egy-egy kijuttatással járó feladatot nem egyedül hajt végre a távpilóta. Ilyenkor ugyanis olyan anyagok kerülnek felhasználásra, melyek a szervezetbe kerülve rosszulléthez vagy akár komolyabb egészségügyi problémákhoz is vezethetnek. Ha ez bekövetkezik, és a távpilóta egyedül van, akkor ő csak korlátozott módon tud segítséget kérni, főleg akkor, ha olyan helyszínen történik mindez, ahol a telekommunikációs rendszer megfelelő lefedettsége nem biztos, hogy rendelkezésre áll.

A mezőgazdasági repülések fogalmáról korábbi blogbejegyzésemben írtam. Előző bejegyzés itt.

Biztonságos drónhasználatot!

Drónokkal végzett kijuttatási tevékenység esetén sokszor felmerül a kérdés, hogy milyen engedélyek birtokában milyen anyagok juttathatók ki. A kérdés megválaszolását kezdjük a vonatkozó szabályok ismertetésével, mely alapján egyértelműen meghatározható, hogy milyen követelményeket támasztanak az ilyen típusú műveletekkel szemben.

A mezőgazdasági repülés meghatározását a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzésről szóló 44/2005. (V. 6.) FVM–GKM–KvVM együttes rendelet tartalmazza. Ez alapján a mezőgazdasági repülés: mezőgazdasági légi járművel történő (mely lehet pilóta nélküli légijármű is, azaz drón is), mező- vagy erdőgazdasági célú,

• növényvédő szerrel (peszticidek, melyek olyan kémiai vagy biológiai anyagok, melyekkel az ember által kártevőnek minősített élő szervezetek elpusztíthatók; a növényvédő szerek alkalmazása szerves része a mai mezőgazdaságnak, felhasználásuk célja a terméshozam növelése, és a minőség javítása),
• növényvédő szernek nem minősülő növényvédő hatású termékkel (a 1107/2009/EK rendelet hatálya alá kerülő védőanyagok, kölcsönhatás-fokozók, segédanyagok és hatásjavítók, valamint feromoncsapdák, makroszervezetek és egyéb, főleg fizikai hatáson alapuló készítmények, melyek nem tartalmaznak sem egyszerű anyago(ka)t, sem az uniós engedélyezett növényvédőszer hatóanyag adatbázisban „approved”, valamint „not approved”-ként jelölt összetevőket) vagy
• termésnövelő anyaggal (minden olyan anyag, mely a növények tápanyagellátását befolyásolja közvetlenül vagy közvetve, a talajra gyakorolt hatásán keresztül - pl.műtrágyák és szerves trágyák, lombtrágyák, növénykondicionálók, esetleg mikrobiológiai készítmények)

végzett növényvédelmi, tápanyag-gazdálkodási tevékenység.

A növényvédő szer mezőgazdasági légi járműből történő kijuttatását hívják légi permetezésnek.

A definícióban három kijuttatható anyagtípus szerepel. Lényeges, hogy a mezőgazdasági repülések körében drónnal csak olyan növényvédőszer és növényvédő szernek nem minősülő növényvédő hatású termék juttatható ki, mely rendelkezik pilóta nélküli légijárművel való kijuttatási engedéllyel, és a felhasználás során a kijuttatást az engedélyokiratban meghatározottak szerint kell végrehajtani. A „hagyományos” légi kijuttatásra engedélyezett növényvédő szerek és készítmények nem alkalmazhatók ilyen célokra. A használatuk csak azt követően lehetséges, ha a meglévő érvényes engedélyokiratukat kiterjesztik a drónnal történő kijuttatásra. Ezt a módosítást az érintett szer vagy készítmény engedélytulajdonosa vagy annak hivatalos hazai képviselete kérelmezheti.

Ilyen anyagok kijuttatását drónnal csak olyan drónpilóta végezhet, aki szerepel a NÉBIH által közzétett mezőgazdasági pilóta nélküli légijármű irányítói nyilvántartásban, továbbá lényeges az is, hogy olyan eszközzel kell a kijuttatást végeznie, mely átesett a MATE típusminősítésen és szerepel a forgalomba hozatalra engedélyezett növényvédelmi gépek jegyzékében.

Mivel drónos kijuttatással járó tevékenységről van szó, így a műveleti engedély megléte kötelező, ugyanis a tevékenység a speciális kategória szabályai szerint kerülnek végrehajtásra.

A légi permetezést főszabály szerint jóváhagyott kijuttatási terv alapján lehet elvégezni – egyes esetekben ez alól a jogszabály felmentést ad. Növényvédő szernek nem minősülő növényvédő hatású termék és termésnövelő anyag esetén a kijuttatási terv nem szükséges.

A kijuttatási terven kívül szükséges, hogy bármely készítmény kijuttatását megelőzően a kormányhivatal irányába megvalósuljon a tevékenység elvégzéséről az előzetes bejelentés, a munkát megelőző munkanap reggel 9 óráig.

Továbbá fontos, hogy egy jogszabályváltozás miatt (141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény végrehajtásáról 18/A.§) a szúnyoggyérítési tevékenység is mezőgazdasági célú repülésnek minősül, melyre a fenti szabályok vonatkoznak, azzal a kitétellel, hogy itt további előírásokat is be kell tartani, és további kompetenciák is szükségesek a művelet biztonságos elvégzéséhez.

Biztonságos és szabályos repülést!

A hírekben sokszor lehet olvasni arról, hogy egyes szolgáltatások nem megfelelő teljesülése esetén a fogyasztóvédelem eljárást indít, és fogyasztóvédelmi eljárás keretében vizsgálják azt, hogy az adott szolgáltató megfelelően jár-e el a fogyasztókkal szemben. Termékek esetén, kifejezetten a drónok területén a már forgalomban lévő eszközök jogszabályoknak való megfelelőségét a piacfelügyeleti eljárás keretében tudja ellenőrizni az ún. piacfelügyeleti hatóság.

Magyarországon a Légügyi Törvény (1995. évi XCVII. törvény a légiközlekedésről) értelmében a 22.§ (3a) bekezdés alapján, a légiközlekedési hatóság látja el a drónok vonatkozásában a piacfelügyeleti hatósági tevékenységeket.

Mi is az a piacfelügyelet?

Ez a hatósági ellenőrzések egy speciális területe, ahol az érintett termékekkel kapcsolatosan a hatóságok azt vizsgálják, hogy a már forgalomban lévő eszközök megfelelnek-e a forgalmazás feltételeinek. Tehát ezen eljárás során nem azt vizsgálják, hogy forgalomba kerülhet-e a termék – ugyanis azt a megfelelőségértékelő szervezetek végzik, a gyártó felkérésére – hanem azt, hogy a megvásárolható termék megfelelő-e.

Drónok esetén ez a műszaki és ún. alaki megfelelés ellenőrzésére terjed ki, melynek keretében vizsgálják a dokumentumokat és a funkcionalitásait az UAS-nak.

Hogyan végzik az ellenőrzéseket?

A piacfelügyeleti funkciót ellátó hatóság munkatársai ellenőrzés céljából rendszeresen megjelennek:

• gyártóknál, importőröknél, forgalmazóknál, kereskedelmi, ipari és raktározó helyeken,
• üzemeltetőknél, felhasználóknál (munkahelyeken és más telephelyeken, ahol a termékek üzemeltetése, használata történik),
• vásárokon, kiállításokon és termékbemutatókon,
• vagy akár on-line kereskedéseket is tudnak ellenőrizni.

Ezen helyszíneken vizsgálat alá vetik az UAS-t / UAS-okat, mely első körben a termék alaki megfelelőségére terjed ki, és ha szükséges (pl. nem megfelelőség gyanújának felmerülése esetén), akkor termékmintákat vesznek, vizsgálatnak vetik alá azokat saját hatáskörben, vagy megkövetelik egy harmadik fél által történő bevizsgáltatást.

Az alaki megfelelés ellenőrzése során vizsgálják a CE-jelölést, a kísérő dokumentációt, a megfelelőségi nyilatkozatot és szükség esetén a jogszabályok szerint összeállított műszaki dokumentációt (részben vagy egészében). Utóbbi lehet például a permetező drónok esetén a típusminősítés meglétét igazoló matrica megléte, nyílt kategóriában használtra szánt drón esetén az osztályazonosító.

Az (EU) 2019/945 rendelete részletesen megadja, hogy az EU-s jogrend alapján az UAS-oknak pontosan milyen alaki megfelelőséggel kell rendelkezniük. Ezt a nemzeti szabályok kiegészítik, így a piacfelügyeleti hatóság munkatársai nem csak az EU-s, hanem a hazai jogszabályokban foglaltakat is ellenőrizhetik.

Mi történik, ha valami nem felel meg az ellenőrzés során?

Ha hiányosságot, problémát találtnak, akkor a hatóság intézkedést hoz a forgalmazóval / importőrrel / kereskedővel szemben a megfelelőség biztosítása érdekében, vagy ha ez nem lehetséges, akkor gondoskodnak a nem megfelelő termékek forgalomba hozatalának megtiltásáról vagy korlátozásáról, forgalomból való kivonásáról, esetleg visszahívásáról. A hiányosságok minden esetben egyediek lehetnek, így a szankciókat egyedileg kell megítélni.

A szankciók az alábbiak lehetnek:

• Figyelmeztetés: kisebb biztonsági vagy más védelmi hiányosság, amelyet a következő szállítmány piacra helyezéséig meg kell szüntetni.
• Forgalomba hozatal megtiltása: új termék nem helyezhető a piacra, de a jelenleg elérhetők még eladhatók.
• Forgalomból való kivonás (további értékesítés betiltása): a már piacon levő termékeket vissza kell vonni a nagy- és kiskereskedők készleteiből.
• Visszahívás: a már értékesített termékeket a végfelhasználóktól is vissza kell hívni.

Az utolsó három eset súlyos hiányosságok esetén alkalmazható. Ilyen esetben addig nem szállítható új termék a piacra (nem létesíthető, nem helyezhető üzembe és nem használható,) amíg a hiányosságot ki nem javították.

Adott esetben, ha ezek a védintézkedések nem elegendők, úgy további intézkedésekre lehet szükség, melyek az alábbiak lehetnek:

• Széleskörű tájékoztatás: a termék használatából vagy üzemeltetéséből származó veszélyről az érintettek időben és megfelelő módon értesüljenek. (Szükség esetén a tömegtájékoztatás eszközeinek igénybevételével). Drónok esetén is kapnak tájékoztatást az az EU-s tagállamok az érintett típussal kapcsolatos eljárásról és intézkedésről tájékoztatást kapnak az ún. RAPEX rendszer használatával.
• A termék használhatatlanná tételének elrendelése.
• Bírság kiszabása.
• Feljelentés elrendelése bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja esetén.

Lényeges, hogy importtermékek ellenőrzésé esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és területi szervei is részt vesznek az adott ügyben hatáskörrel rendelkező piacfelügyeleti hatósággal.

Típusminősítés, forgalomba hozatalra engedélyezett növényvédelmi gépek jegyzéke, „búzamatrica”. Ezeknek a „mágikus” forgalmaknak járunk utána aktuális bejegyzésünkben, rávilágítva arra a kötelező eljárásra, melyen minden Magyarországon forgalomba hozott permetező drónnak át kell esnie.

Korábbi bejegyzésekben már volt szó arról, hogy a nyílt kategóriában alkalmazott eszközök esetén az osztályazonosító az, amely megmutatja, hogy az adott UAS milyen funkcionális tulajdonságokkal bír, mely alkalmassá teszi, hogy egy-egy alkategóriában alkalmazni lehessen. Az osztályazonosítók igazolják, hogy az adott eszköz funkcionálisan mire képes, és ez alapján lehetőség van őket a megfelelő alkategóriában használni.

A kijuttatással járó műveletek minden esetben speciális kategóriájúnak minősülnek. A permetezésre, azaz magára a kijuttatásra nemzeti szabályok vonatkoznak, melyeket be kell tartani. A nemzeti szabályok közül a 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet szabályozza, hogy milyen követelményeknek kell eleget tenniük azoknak a berendezéseknek, melyekkel a kijuttatást megvalósítják. A szabályok a drónokra is kiterjednek. Az eljárást, melynek során igazolják, hogy a drón (helyesebben a drón és a kijuttatórendszer együttesen) megfelel a rendelethez kiadott követelményeknek, típusminősítésnek hívják. A jogszabály alapján ezt az eljárást a MATE Növényvédőgép Vizsgálólaboratóriuma végzi el.

A jogszabály kimondja (32.§ (1)), hogy „… a növényvédelmi gépeket … cseppképzés és szórástechnikai szempontból típusminősítési eljárás alá kell vetni a forgalomba hozatal előtt”. Azaz csak olyan eszköz lehet forgalomba hozni, mely az engedéllyel rendelkezik, ellenkező estben tilos a forgalmazás. A drónok is növényvédelmi gépeknek minősülnek, amennyiben permetezésre alkalmas kiegészítőkkel vannak ellátva, így azokat is alá kell vetni a típusminősítési eljárásnak, mely során kifejezetten a permetező berendezést vizsgálják.

Lényeges, hogy az eljárást nem az UAS-üzembentartónak, hanem a gyártónak, az importőrnek vagy a forgalmazónak kell lefolytatnia, mely kérelemre induló eljárás. https://uni-mate.hu/egyetemi-laborkozpont

Az eljárás során az alábbiakat vizsgálják:

• Tartályt, melyben a kijuttatásra szánt anyag van (hogyan lehet tölteni, üríteni, hogyan lehet észlelni a benne lévő anyagmennyiséget);
• Szivattyút és a kapcsolódó nyomásmérőt;
• Tömlőket és vezetékeket;
• Szűrőket;
• Fúvókákat, mely a pontos kijuttatáshoz szükséges;
• Kijuttatást szabályozó rendszereket;
• Szórásképet, mely a kijuttatás során keletkezik és a kijuttatandó anyag eloszlásának egyenletességét;
• Az UAV helymeghatározó rendszereit, annak működését és pontosságát;
• A művelettervezés lehetőségeit, melyt az UAS rendszerei kínálnak;
• Fail-safe megoldások, melyek hiba esetén képesek biztosítani a kijuttatás azonnali megszakítását vagy az UAV visszatérését egy előre meghatározott pontra, stb.;
• UAV-on alkalmazott jelöléseket;
• Használati útmutató megfelelőségét.

Amennyiben az adott eszközt megfelelőnek ítélik, úgy az bekerül a Forgalomba Hozatalra Engedélyezett Növényvédelmi Gépek Jegyzékébe. A drónok ezen dokumentum 8. szakaszában kerültek feltüntetésre.

A kereskedő / importőr / gyártó ezt követően elhelyezi a forgalomba hozatali engedély hatályosságát igazoló tanúsító matricát az eszközön. Ezt egyszerűen „búzamatricának” szokták hívni. Az alábbiakban szerepelnek a minták:

A típusminősítés nem korlátlan ideig érvényes. Első kiadástól számítva 5 éven belül kell időszakos felülvizsgálati eljárást végezni rajta, majd ezt követően háromévente.

Lényeges, hogy csak olyan permetező drónt vásároljon bárki is, amely gép ezen listában szerepel (Forgalomba Hozatalra Engedélyezett Növényvédelmi Gépek Jegyzéke). A lista a MATE Egyetemi Laborközpontjának oldaláról letölthető. Ellenkező esetben (1) nem is lehetne forgalomba hozni, (2) nem lehet vele a jogszabályoknak megfelelő műveletet végrehajtani, mert a műveleti engedély kiadását a légiközlekedési hatóság meg fogja tagadni, hiszen a művelet jogszabály szerinti feltételei nem adottak.

Az alábbi bejegyzésben összefoglaljuk, hogy új vagy használt drón vásárlása esetén mikre kell figyelni.

Sokan szeretnének új hobbiba vagy új szakmába belevágni. Ehhez elengedhetetlen, hogy rendelkezzenek a hobbi vagy a szakma gyakorlásához szükséges eszközzel vagy eszközökkel.

Ha valaki drónos területen szeretne munkához látni, akkor egyértelmű, hogy rendelkeznie kell a tevékenység ellátását biztosító specifikus pilóta nélküli légijármű-rendszerrel. Ez lehet monitoring drón, ha kifejezetten felméréseket, videós vagy egyéb képi adatgyűjtést szeretne végezni, vagy olyan, a beavatkozást is biztosító drón, melyet elsősorban a mezőgazdaságban használnak. Utóbbiak a kijuttatást biztosító permetező drónok, melyekkel lehetőség van szilárd és folyékony anyagok célzott kijuttatására növényvédelmi, szúnyoggyérítési vagy akár talajerő-gazdálkodási célokból. Ezeken kívül lehetnek még további speciális, célfunkcióval rendelkező drónok is, a felhasználási területek sajátosságait figyelembe véve.

Bármilyen tevékenységről is van szó, fontos, hogy a drón megvásárlását megelőzően:

• Tájékozódjunk arról, hogy a tervezett tevékenység ellátásához pontosan milyen műszaki követelményekkel rendelkező drón szükséges:
  • Monitoring esetén nem árt, ha a drón rendelkezik ún. osztályazonosítóval – különösen akkor, ha a nyílt kategóriában szeretnénk végezni a műveleteket. Nem árt tudni, hogy az ilyen osztályazonosítóval rendelkező drónok a speciális kategóriában is üzemeltethetők, hiszen az osztályazonosító igazolja, hogy meghatározott funkcionalitással és képességekkel rendelkezik a drón.
  • Kijuttatás esetén olyan drónt érdemes választani, mely rendelkezik típusminősítéssel, azaz szerepel az adott eszköz, a forgalomba hozatalra engedélyezett növényvédelmi gépek jegyzékében (link).
• Nézzünk utána a kiválasztott drónnak:
  • Milyen funkcionális képességekkel és engedélyekkel rendelkezik.
  • Olvassunk utána fórumokon, hogy mennyire megbízható a kiválasztott eszköz, kik és milyen véleményeket írtak róla. Nem árt, ha esetleg külföldi forrásokat is megnézünk.
  • Vizsgáljuk meg azt is, hogy az EU-s szabályok értelmében az adott eszköz valóban felhasználható-e arra a tevékenységre, melyet vele szeretnénk elvégezni.
  • Nincs-e kivonva a piacról?
  • Használata milyen járulékos költségeket jelent.
  • Szoftveres támogatása meddig érhető el?
• Nézzünk utána az értékesítőhelynek és a forgalmazónak, akitől a drónt vásárolnánk:
  • A gyártónak és forgalmazónak milyen háttere van? Új szereplőként van jelen a piacon, vagy már hosszú évek óta elérhető? Referenciát fel tud mutatni?
  • Biztosít a forgalmazó az adott eszközhöz szervízhátteret? Rendkívül fontos, hasonlóan, ahogyan egy gépjármű esetén.
  • Milyen garanciát vállal az eladó? Hagyományos alapgarancia vagy akár további kiegészítő megoldásokat is? Esetleg többletszolgáltatást is biztosít a megvásárlás esetén?
  • Minden szükséges dokumentumot át tud adni, mely a drón jogszabályoknak megfelelő használatához szükséges? A drónon szerepelnek a kötelező vagy a kereskedő által említett funkciókhoz kapcsolódó jelölések (típusminősítés, CE jelölés, osztályazonosító, stb.)?

Használt drón esetén:

• Nézzenek utána a típusnak, gyártónak, és az eszköz előéletének.
• Ellenőrizzék, hogy nyilvántartásba van-e véve (link).
• Csak az eredeti vásárlást igazoló dokumentumok birtokában vegyék meg, melyből egyértelműen kiderül, hogy az UAS honnan származik.
• Az adásvételi szerződésben legyen belefoglalva a drón összes paramétere.
• Figyelmesen tájékozódjon arról, hogy az adott UAS-sal pontosan milyen tevekénységek végezhetők, és annak mik a jogszabályi hátterei.

Lényeges, hogy akár új, akár régi eszközről van szó, csak megbízható forrásból vásároljunk, ugyanis ha az értékesített termék nem megfelelő, akkor azzal többszörösen is megkárosítjuk magunkat:

• Feleslegesen fizetünk olyan eszközért, melyet lehetséges, hogy a jogszabályok szerint nem tudunk használni;
• Ha használjuk és nem felel meg a jogszabályoknak, akkor a nem jogszerű felhasználásért akár felelősségre is vonhatnak (ez lehet akár pénzbírság, akár egyéb büntetési forma);
• Nem megfelelő megbízhatóságú termék esetén nem tudjuk az általunk kínált szolgáltatásokat magas szinten biztosítani, így ez bevételkiesést eredményezhet (egyrészt azért, mert időben nem áll mindig szolgálatra az eszköz, másrészt ha rossz minőségű a nyújtott szolgáltatás, akkor nem fognak újra hívni);
• Egy jogszabályi szinten használtatlan drón csak a polcon fog porosodni. Ehhez képest egy kicsivel drágább, de használható drón sokkal jobban megéri, hiszen az azzal végzett szolgáltatás bevételt jelent.

Ne dőljünk be az igazolásokkal alá nem támasztott kereskedői kijelentéseknek! Pl. ez még nem minősített UAS, de már folyamatban van az eljárás! Tekintettel arra, hogy ez akár évekig is elhúzódhat, nincs értelme kockáztatni. Legyenek mindig gyanakvók, ne hagyják magukat becsapni! Csak azt higgyék el, ami le van írva, és amiről van független harmadik feles szakvélemény / igazolás. Ha kell, kérjenek el igazolásokat. Ha a kereskedő nem tudja ezeket egyértelműen, az adott eszközre vonatkozóan biztosítani, akkor inkább álljanak el a vásárlástól.

Ha valaki vásárlásra szánja magát, akkor időt és energiát nem sajnálva tekintse át a lehetőségeket, és a saját profiljához illeszkedő eszközt vegyen, ügyelve arra, hogy az feleljen meg minden tekintetben, már a vásárlás pillanatában is (!) a végzendő tevékenységek követelményeinek.

Biztonságos és szabályos drónhasználatot!

Folytatjuk sorozatunkat a műveleti engedélyek típusáról. Előző két bejegyzéseinkben a sztenderd forgatókönyvek (STS) és az előre meghatározott kockázatelemzések alapján (ún. PDRA-k) végrehajtott műveletekről volt szó, és az ezekre épülő engedélyekről. Jelen bejegyzésben azokat az eseteket járjuk körbe, amikor a művelet sem STS, sem PDRA alapján nem hajtható végre. Ilyen esetben a műveletet a 10 lépéses SORA kockázatelemzési módszertan alkalmazásával kell értékelni.

Azt már a korábbi bejegyzésekben említettük, hogy ha egy művelet a nyílt kategória feltételei szerint nem hajtható végre, akkor az speciális vagy engedélyköteles kategóriájúnak minősül. A speciális kategórián belül alapvetően három lehetőség kínálkozik, hogy egy UAS-üzembentartó a műveleteit megvalósítsa:

• Sztenderd forgatókönyv (STS) szerinti műveletet hajt végre,
• PDRA alapján végzi a műveleteket,
• SORA kockázatelemzés alapján, egyedi műveletet hajt végre.

Amennyiben a tervezett művelet illeszkedik valamely STS-hez vagy PDRA-hoz, akkor az UAS-üzembentartó az alapján tudja tervezni a művelet végrehajtását, viszont ha nem talál olyan STS-t vagy PDRA-t, mely lefedi a műveletet, akkor azt egyedileg, a SORA kockázatelemzés alapján kell elemezni.

Ilyen esetben a PDRA-nál megismert eljárást kell alkalmazni, azonban a PDRA megfelelési táblázat kitöltése helyett részletes SORA szerinti kockázatelemzést kell elvégezni. Az üzemeltetési kézikönyv és a többi PDRA-nál megismert kötelezettség a művelettel kapcsolatosan továbbra is fennáll.

A SORA a specific operations risk assessment, azaz a speciális kategóriájú műveletek kockázatelemzési módszertana, mely lehetőséget biztosít az egyedi, speciális kategóriájú műveletek érétkelésére. Magát a módszertant a JARUS szervezet alkotta meg. A JARUS (Joint Authorities for Rulemaking on Unmanned Systems) a pilóta nélküli légijárműrendszerek szabályrendszerét kidolgozó hatóságok társulása, melynek számos nemzetközi légügyi hatósági tagja van, különböző országokból, világszere.

A kialakított módszertan a tervezett művelet elemzéshez egy logikus folyamatrendszert biztosít. Ennek célja, hogy 10 lépésben, a földi és légi kockázatok elemzése által olyan, a művelet jellegéhez és kockázataihoz igazodó operatív biztonsági szinteket határozzon meg, melyhez kapcsolódó konkrét, az UAS-üzembentartó által kidolgozott kockázatcsökkentő intézkedések révén az adott művelet elfogadható kockázati szinten végrehajtható.

Lássuk a 10 fokozatosan egymásra épülő lépést, melyek mindegyikének végrehajtása kötelező, kivéve azt, mely opcionális:

1. lépés: UAS-művelet részletes leírásának elkészítése (ConOps) – ez a dokumentum az elvégzendő műveletről minden fontos információt tartalmaz, azonban azon túlmutat, és így a művelet elvégzésének hátteréhez kapcsolódó információkat is tartalmazza pl. karbantartás, üzembentartó személye, biztonsági kultúra, stb. Ez az UAS-üzembentartó által kötelezően összeállítandó üzemeltetési kézikönyv (OM) alapja.
2. lépés: UAS-művelet kezdeti földi kockázati osztályának meghatározása – figyelembe véve a művelethez használt UAS-t és annak műszaki jellemzőit, a művelet jellemzőit (VLOS / BVLOS) és az érintett terület jellemzőit (népesség, környezet, stb.). A lépés eredménye egy kockázati osztály (iGRC, azaz initial ground risk class). Ennek meghatározásához fontos ismerni a művelet során alkalmazott operatív korlátokat is, ugyanis a kinetikus energia csak ezek alapján határozható meg, a felhasználandó UAS műszaki jellemzőinek ismeretében.
3. lépés: UAS-művelet végső földi kockázati osztályának meghatározása – az előző lépésben meghatározott kockázati osztályt felfelé vagy lefelé módosítják bizonyos intézkedések, és vagy műszaki megoldások megléte, vagy éppen azok hiánya. A lépésben vizsgált intézkedések: kockázatnak kitett emberek számának csökkentése a művelet helyszínén, negatív események következményeinek csökkentését biztosító műszaki megoldások, vészhelyzeti intézkedési terv rendelkezésre állása, és az UAS-üzembentartó jóváhagyása.
4. lépés: Légi kockázat kezdeti osztályának meghatározása – a légi kockázat a levegőben történő hagyományos, azaz pilótával rendelkező légijárművel történő összeütközését vagy jelentős konfliktushelyzet kialakulását jelenti. Jelen lépésben a művelettel érintett légteret jellemezni kell (magasság, ellenőrzött vagy nem ellenőrzött légtér, helyszín, környezeti adottságok), és ezek alapján be kell sorolni egy adott kockázati kategóriába. Ez az ARC (air risk class).
5. lépés: Stratégiai kockázatcsökkentő megoldások alkalmazása – opcionális lehetőség. Ezen folyamat során az előző lépésben meghatározott osztály módosítására van lehetőség. Ehhez stratégiai (a felszállást megelőzően alkalmazott, nem műszaki) kockázatcsökkentő megoldásokat lehet kialakítani az összeütközések kockázatának csökkentése érdekében. Ezek pl. az UAS-üzembentartó által meghatározott operatív korlátozások. Amennyiben ez a folyamat nincs végrehajtva, akkor a visszamaradó légi kockázati osztály megegyezik az előző lépésben meghatározott kezdeti légi kockázati osztállyal.
6. lépés: Taktikai kockázatcsökkentő megoldások alkalmazása – olyan műszaki megoldások alkalmazása és/vagy üzemeltetéssel összefüggő műszaki jellegű intézkedések összessége, amelyek csökkentik a levegőben történő összeütközés visszamaradó kockázatát valósidejű információk biztosításával.
7. lépés: Földi és légi kockázatok egyesítése, eredő kockázat meghatározása – az úgynevezett speciális bizonyossági és integritási szint (SAIL) meghatározása. Ezt a paramétert a végső földi kockázati osztály és a visszamaradó légi kockázati osztály alapján lehet meghatározni. A SAIL szint meghatározza a betartandó operatív biztonsági célokat és azokat a szükséges további intézkedéseket, amelyek a művelet elvégzéséhez elengedhetetlenek.
8. lépés: Operatív biztonsági célok (OSO) azonosítása – az operatív biztonsági célok maguk azok a védelmi gátak és kockázatcsökkentő intézkedések, amelyek biztosítják a veszélyek hatásainak csökkentését. Az előző lépésben meghatározott SAIL szintek jelölik ki, hogy egy adott szinten pontosan milyen funkcionális követelményt / kritériumot milyen szinten (megalapozottság) kell teljesítenie és elérnie az UAS üzembentartónak, az adott művelethez kapcsolódóan. Az operatív biztonsági célokat a SORA általánosan fogalmazza meg, az UAS-üzembentartónak kell konkrét intézkedéseket vagy követelményeket hozzájuk rendelni, mellyel a megfelelőséget igazolni tudja.

Az operatív biztonsági célok különböző területekre vonatkoznak:

• UAS-sal kapcsolatos műszaki kérdések,
• UAS-műveletek elvégzését támogató külső rendszerek meghibásodása,
• emberi tévedések,
• kedvezőtlen üzemeltetési körülmények.

9. lépés: Szomszédos területek és légterek figyelembevétele, a lehetséges légtérsértések megakadályozása – ezen lépés során kell figyelembe venni, hogy az irányítás elvesztéséből származóan milyen kockázata lehet annak, hogy a drón elhagyja a számára kijelölt légteret. Ez különösen fontos, ha az eszköz fel van szerelve olyan területi elkülönítést biztosító rendszerrel, amely pontosan ezt hivatott megakadályozni. Ilyen rendszerekre vonatkozóan is vannak műszaki követelmények.
10. lépés: Átfogó biztonsági portfólió elkészítése –kockázatcsökkentő megoldások megfelelő dokumentálása és annak biztosítása, hogy az OM és a többi dokumentum egy olyan koherens halmazt alkosson, mely megalapozza az üzemeltetést és a hatóságnak a műveleti engedély kiadásához kapcsolódó döntéshozatalt.

A különböző típusú műveletekre külön elemzéseket kell elvégezni. Amennyiben egy művelet során többféle eszköz használata is megvalósul, akkor a legnagyobb kockázatot jelentő eszközre kell a számításokat elvégezni.

A kockázatelemzés eredménye vonatkozhat egy konkrét helyszínre, ilyenkor konkrét hatályú műveleti engedélyhez kapcsolódó OM-ről beszélünk, de vonatkozhat akár általánosan meghatározott helyszínekre is. Utóbbi esetben általános hatályú műveleti engedélyhez kapcsolódó OM-ről beszélünk, mely rugalmas műveletvégzést tesz lehetővé olyan helyszíneken, mely kielégíti az OM-ben rögzített feltételeket.

Egy OM-ben akár többféle műveletet is meg lehet jelölni, ha szükséges, akkor ezekhez különböző elemzések kellenek.

Biztonságos és szabályos repülést!

Folytatjuk sorozatunkat a műveleti engedélyek típusáról. Előző bejegyzéseinkben a sztenderd forgatókönyvek alapján végzett műveletekről volt szó, jelen bejegyzésben az előre meghatározott kockázatelemzések alapján (ún. PDRA-k) alapján végrehajtott műveletekről, és az erre épülő engedélyekről lesz szó.

Ahogyan azt már említettük, ha egy művelet a nyílt kategória feltételei szerint nem hajtható végre, akkor az a művelet speciális vagy engedélyköteles kategóriájúnak minősül. Ilyen pl. az, ha valaki látótávolságon túli (BVLOS), talajfelszíntől számított 120 méternél magasabb, 25 kg legnagyobb felszállótömegnél nagyobb eszközzel szeretne műveletet végrehajtani, és a sort még lehetne folytatni.

Ilyen esetekben a művelet elvégzéséhez ún. műveleti engedélyt kell szerezni, ha a művelet az STS jelentette korlátok mentén nem hajtható végre. A műveleti engedélyezéshez az UAS-üzembentartónak a 947/2019 EU vhr. 11. cikke alapján szükséges a művelet előzetes kockázatelemzése. Annak érdekében, hogy az UAS-üzembentartókra ne háruljon túl nagy teher, az EASA publikált olyan PDRA-kat, melyek a kockázatcsökkentő intézkedéseket és megoldásokat tartalmazzák, és az UAS-üzembentartó ehhez kapcsolódóan tud konkrét intézkedéseket kidolgozni, illetve olyan UAS-t választani, mely műszaki szempontból megfelelő. A megfelelőség igazolásának alapja jelen esetben is az üzemeltetési kézikönyv (OM), mely részletesen tartalmazza a művelet elvégzésének összes körülményét, továbbá a szervezeti tényezők részletes leírását is, mely alapján bepillantást szerezhet a hatóság az UAS-üzembentartó biztonsági kultúrájába is (pl. szervezeti felépítés, ismeret megszerző és ismeretfrissítő képzések, jelentési kultúra, stb.). Ezek mind megalapozzák a műveleti engedély kiadását.

PDRA szerinti működést az UAS-üzembentartó abban az esetben tud választani, ha a tervezett művelet minden tekintetben megfelel a PDRA-ban foglalt korlátoknak. A PDRA-k részletesen tartalmazzák az alábbiakat:

• emberi beavatkozás szintje és mértéke,
• pilóta nélküli légijármű hatótávolságra vonatkozó korlátozások (távpilótától való eltávolodás maximális mértéke),
• művelettel érintett (átrepült) terület jellemzője – népsűrűség,
• pilóta nélküli légi járműre vonatkozó korlátozások (MTOW, maximális jellemző méret, maximális kinetikus energia, stb.)
• talajszint feletti maximális repülési magasság,
• művelettel érintett légtér (ellenőrzött / nem ellenőrzött légtér, atipikus / tipikus),
• látótávolság (milyen korlátozó feltételek vannak),
• egyéb tényezők (pl. kijuttatást lehetővé tevő feltételek),
• művelettel összefüggő kockázatcsökkentő intézkedések:
  • művelet céljára rendelkezésre álló légtérrész kijelölése
  • földi kockázatok kezelése
  • légi kockázatok kezelése
• légtérmegfigyelők bevonása, elhelyezésük a művelettel érintett helyszínen,
• UAS-üzembentartóra és annak szervezetére vonatkozó kötelezettségek (pl. eljárások és a vészhelyzeti intézkedési terv kidolgozása meghatározott megalapozottsági szinten),
• karbantartási követelmények,
• igénybe vett külső szolgáltatásokra vonatkozó követelmények,
• távpilótákra és légtérmegfigyelőkre vonatkozó szabályok, kötelezettségek, feladatkörük, stb.
• UAS-ra vonatkozó kötelezően kielégítendő feltételek (távoli azonosítás, földrajzi elkülönítés, taktikai kockázatcsökkentő műszaki megoldások, irányítójelre vonatkozó feltételek, HMI, stb.),
• nyilvántartások vezetésére vonatkozó kötelezettségek.

Lényeges, hogy a PDRA-ban megjelölt feltételek kielégítésének módjáról az OM-ben részletesen írni kell.

A publikált PDRA-k egy-egy táblázatban szerepelnek. PDRA alapján végzett művelet esetén az UAS-üzembentartónak az OM alapján a PDRA-t tartalmazó táblázat (gyakorlatilag egy megfelelőségi bizonyíték) utolsó két oszlopát kell kitöltenie. Az integritásnál meg kell határozni, hogy az adott feltétel kielégítését az OM mely fejezete tartalmazza, és a bizonyításnál pedig igazolni kell ezen feltétel kielégítését. Ez megtörténhet nyilatkozattétellel vagy bizonyítékok rendelkezésre bocsátásával.

A PDRA-knak két fajtáját alkották meg:

• Sztenderd forgatókönyvekből származtatott, mellyel az STS-hez hasonló műveletet lehet végrehajtani. Célja, hogy az STS-sel azonos művelteket lehessen végrehajtani C5 és C6 osztályazonosítóval nem rendelkező, de funkcionálisan azonos UAS-sokkal. > Ezeket S-sel jelölik.
• Általános PDRA-k. > Ezeket G-vel jelölik, és rendkívül változatos munkavégzéseket tesznek lehetővé ritkán lakott terület és ellenőrzött földi műveleti terület felett.

A poszt megjelenéséig, az EASA által publikált PDRA-k:

A PDRA-k az AMC-ben találhatók, illetve ezen túl a már publikált PDRA-kat tartalmazó táblázatok, szerkeszthető formában az EASA honlapjáról tölthetők le. https://www.easa.europa.eu/en/domains/civil-drones-rpas/specific-category-civil-drones/predefined-risk-assessment-pdra

A művelet az OM-ben rögzítettek szerint kerül végrehajtásra minden esetben. Lényeges, hogy az UAS-üzembentartónak a repüléssel kapcsolatos összes követelményt – beleértve a nyilvántartások vezetésére és a műveletek adminisztrálásával kapcsolatos rendelkezéseket is – be kell tartania.

A hatóság az engedéllyel rendelkező üzembentartókat felügyeleti ellenőrzés keretében bármikor ellenőrizheti ad hoc és előre bejelentett módon is, legalább két évente egy alaklommal. Az ilyen ellenőrzések célja, hogy a hatóság meggyőződjön arról, hogy az engedélyes üzembentartó mindent az OM és a jogszabályok, valamint az esetleges műveleti engedélyben szereplő korlátozó feltételek mentén végez.

A PDRA-ra épülő műveleti engedélyek lehetnek határozott időtartamra szólók és akár korlátlanok is, továbbá lehetnek térben korlátozottak és korlátlanok is (azaz teljes Magyarországra szóló).

Lényeges, hogy az UAS-üzembentartó nem terjeszkedhet túl a PDRA korlátjain. Ha ez mégis megtörténne, akkor az a műveleti engedély visszavonásához vezet.

Az EASA a jövőben várhatóan újabb PDRA-kat fog elfogadni és publikálni, mely nagyban hozzájárul a drónokkal végzett műveletek számának növekedéséhez.

Biztonságos és szabályos repülést!

When a mission cannot be fulfilled within the limits of the open category, then it is considered to be a specific or certified category operation due to its operational risks. In the specific category, the UAS operator has three opportunities to execute the mission. They are the following:

• Standard scenario-based mission,
• Operational authorization based on PDRA, or
• Operational authorization based on SORA assessment as a unique mission.

In this post, we present the execution of a standard scenario-based mission. Regarding the operational risks, these missions are halfway between the open and conventional specific category missions. The reason is that the standard scenario-based missions (STS missions) are classified as specific category missions (e.g. due to BVLOS), but the legislator elaborated the operational boundary conditions, limits and mitigations that support the safe mission fulfilment beyond the open category. These measures and provisions cover the functional requirements of the applied UASs; the mitigations means used at the location of the mission (e.g. minimal distances of the safety zones, population density of the overflown areas, etc.); the theoretical and practical competencies of the remote pilots; the operational scenarios and the requirements of the UAS operator.

Until May of 2024, two standard scenarios have been published by the EU, which can be found in the 947/2019 EU regulation:

• STS-01 – VLOS operation, in the maximum distance of 1 km from the remote pilot, over a controlled ground area that can be even in a populated area, by obeying the rules with C5 UAS (maximum MTOW under 25 kg), and
• STS-02 – BVLOS operation with or without airspace observer (if there is no observer, the maximum distance from the remote pilot is 1 km; when observers are involved, then the maximum distance is 2 km) over a controlled ground area that can be in a sparsely populated area, by obeying the strict rules with C6 UAS (maximum MTOW under 25 kg).

The following requirements should be satisfied, covering all areas, when the UAS operator would like to perform an STS mission:

Unmanned aircraft system:

A drone with a C5 class identification label is required for an STS-01 mission, and a drone with a C6 class identification label (CIL) is necessary for an STS-02 mission. The EASA has already published the list of assessed UASs with C5 and C6 CIL that can be used for STS missions(https://www.easa.europa.eu/en/domains/civil-drones-rpas/open-category-civil-drones). These UASs can be multirotor or fixed-wing vehicles, even for monitoring, spaying, or other purposes, and they may also cover autonomous operations.

Remote pilot competencies:

Remote pilots involved in the missions should have the necessary theoretical knowledge and practical skills, as well as the justifying documents (certificate of remote pilot theoretical knowledge and accreditation of completion of the STS-01 practical skill training). These competencies are built on the skills and knowledge of the A1/A3 online theoretical knowledge examination, the A2 certificate of remote pilot competency, and other proven practical skills. Elements of the theoretical and practical exams required for the STS missions can be found in Appendix 1 of the 947/2019 EU regulation. Qualifications are valid for five years after the successful exam.

UAS operator and its organization:

STS missions can be fulfilled by UAS operators who have submitted the so-called operational declaration to the competent authority before the planned operations. In this document, the operator declares that they will obey all rules and regulations to execute STS missions. The operational declaration does not exempt the operator from elaborating an operation manual (OM). This manual is the operator's fundamental handbook, containing all operations information. The areas covered range from planning through executing missions to reporting and record-keeping procedures. This OM is very similar to the OM of the conventional operational authorization. The only difference is the template, the structure, and the compulsory content, as determined in Appendix 5 of the 947/2019 EU regulation. In addition, the STS operations should be correctly documented as the operations of the conventional operational authorization. The main difference between the conventional operational authorization and the missions executed according to the STS is the time of the authority inspections. In the case of STS missions, the authority will check the appropriateness of the OM during the oversight inspections, not before issuing the authorization, because in this case, we cannot talk about any authorization.

The operation (mission):

UAS operators submitting the operational declarations are exempted from authorization for every mission and the operational authorization. They have the possibility to fulfil missions according to the indicated STS declaration document, obeying the limits and mitigation procedures (maximum distance of the remote pilot, application of the safety distances, airspace observers, etc.). These reliefs only concern the STS missions indicated in the declarations. STS missions can be executed only over a controlled ground area, where the safety of uninvolved people is ensured by physical guards or other means. When the UAS operator would like to perform any mission beyond the limits of STS, then operational authorization is necessary.

STS missions can be executed only after the civil aviation authority confirms the receipt and completeness of the submitted declaration. These confirmations are valid for two years after the issue; thus, the operator should submit the STS declaration every second year.

Summary:

STS operations require a lot of conditions that should be fully satisfied by the UAS operator and the remote pilot. This satisfaction may require additional resources compared to the conventional operational authorization (e.g. additional theoretical and practical remote pilot competencies, UAS with C5 and/or C6 class identification label, etc.).

Operations carried out under the limitations and possibilities of STS are justified in the following cases:

• UAS with a C5 and/or C6 CIL is available.
•  The operation is to be conducted over a controlled ground area.
• The ground, air and technical conditions limiting the operation can be adequately met at the location of the mission.
• The remote pilot has certified STS theoretical and practical competencies.

If the execution of the operation cannot be assured within the framework of the STS, the UAS operator shall obtain an operational authorization based on PDRA or SORA. The following posts will discuss these.

Have a safe and orderly flight!

Összefoglalóan bemutatjuk a sztenderd forgatókönyvek (STS) szerinti drón üzemeltetéshez szükséges és teljesítendő feltételeket, annak érdekében, hogy egy UAS-üzembentartó ilyen típusú műveleteket tudjon végrehajtani.

A bejegyzésnek nem célja azt bemutatni, hogy mik az alapfeltételek mint pl. a nyilvántartásba vett üzembentartó és UAS, valamint érvényes felelőségbiztosítás. Ezekről már korábban a különböző bejegyzésekben tájékoztatást adtunk.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy érdemi adminisztrációcsökkentést az STS szerinti üzemeltetés önmagában nem hordoz, ráadásul egyes esetekben többlet erőforrás allokálása is szükséges az ilyen műveletek elvégzéséhez. Ezek kiválthatók, ha az UAS-üzembentartó a műveletre hagyományos műveleti engedélyt szerez.

Amennyiben egy adott művelet a nyílt kategória feltételei szerint nem hajtható végre, akkor az a művelet jelentette kockázatok miatt speciális vagy engedélyköteles kategóriájúnak minősül. A speciális kategórián belül alapvetően három lehetőség kínálkozik, hogy egy UAS-üzembentartó a műveleteit megvalósítsása:

• Sztenderd forgatókönyv szerinti műveletet hajt végre
• PDRA alapján végzi a műveleteket
• SORA kockázatelemzés alapján, egyedi műveletet hajt végre.

Jelen bejegyzés a sztenderd forgatókönyv szerinti műveletek végrehajtását mutatja be, mely a kockázatok szempontjából félúton helyezkedik el a nyílt és a hagyományos speciális kategóriájú műveletek között. Ennek oka az, hogy az ilyen műveletek bár a speciális kategóriába vannak sorolva – pl. az üzemelés BVLOS jellege miatt – azonban a jogalkotó a részletesen meghatározta azon műveleti peremfeltételeket, korlátokat és kockázatcsökkentő intézkedéseket, melyekkel a nyílt kategórián túlmutató művelet biztonságosan végrehajtható. Ezek kiterjednek a műveletet végző UAS műszaki funkcionális követelményeire, a műveleti területen alkalmazott kockázatcsökkentésre (pl. alkalmazandó minimális biztonsági védőzónákra, átrepült terület népsűrűségi jellemzői), a távpilóták elméleti és gyakorlati kompetenciáira, az üzemeltetési módokra is, valamint az UAS üzembentartó által betartandó követelményekre is.

Eddig két STS-t publikált az EU, melyek az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelet függelékeiben találhatók:

• STS-01 – látótávolságon belüli, a távpilótától legfeljebb 1 kilométer távolságra repülés esetén biztosítja, hogy lakott környezetben lehessen megvalósítani műveleteket ellenőrzött földi műveleti terület felett, a vonatkozó szabályok betartása mellett (C5 osztályazonosítóval rendelkező UAS esetén, max. 25 kg MTOW), és
• STS-02 – látótávolságon túli repülés (itt legfeljebb 2 kilométerre repülhet a drón a távpilótától, ha a művelet lebonyolítását légtérmegfigyelő(k) támogatják) biztosítja bizonyos műveletek elvégzését ritkán lakott környezetben ellenőrzött földi műveleti terület felett, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett (C6 osztályazonosítóval rendelkező UAS esetén, max. 25 kg MTOW).

Ahhoz, hogy valamely STS szerinti műveletet tudjon végrehajtani egy távpilóta, az alábbi követelményeket kell kielégítenie az egyes részterületekre vonatkozóan:

Felhasznált UAS:

STS-01 esetén C5, míg STS-02-es művelet esetén C6 osztályazonosítóval rendelkező UAS-ra van szükség. Az EASA honlapján megtalálhatók azon minősített C5 és C6 osztályazonosítóval rendelkező UAS-ok, melyek felhasználhatók (https://www.easa.europa.eu/en/domains/civil-drones-rpas/open-category-civil-drones). Ezek között megtalálhatók multikopter és merevszárú eszközök is, melyek akár kijuttatással járó, monitoring vagy egyéb speciális tevékenységekhez is használhatók, akár autonóm üzemben.

Távpilóta kompetenciák:

A műveletbe bevont távpilótáknak megfelelő elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezni, valamint a birtokukban kell legyen az ezeket igazoló okmányok (standard forgatókönyvek szerinti üzemeltetéshez szükséges távpilóta elméleti ismeretekre vonatkozó tanúsítvány és gyakorlati jártassági képzés elvégzését igazoló akkreditáció). Ezek a nyílt kategóriában megismert A1/A3 on-line vizsgaigazolásra és az A2 kompetenciatanúsítványra épülnek, valamint egyéb igazolt gyakorlati képességekre. Az STS műveletekhez szükséges elméleti és gyakorlati vizsgák elemeit az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelet 1. sz. Függeléke tartalmazza. A megszerzett képesítés öt évig érvényes.

UAS-üzembentartó és annak „szervezete”:

STS szerinti műveletet főszabály szerint csak azon UAS-üzembentartók hajthatnak végre, akik előzetesen úgynevezett üzembentartási nyilatkozatot nyújtottak be az illetékes hatóságnak. Ebben a dokumentumban nyilatkozik arról, hogy maradéktalanul megfelel az összes olyan jogszabályi feltételnek, amely az adott sztenderd forgatókönyv szerinti művelethez szükséges. A nyilatkozat nem mentesíti az UAS-üzembentartót az alól, hogy ún. üzemeltetési kézikönyvet (OM-et) állítson össze. Ez gyakorlatilag egy olyan alapdokumentum, mely részletesen tartalmazza, hogy az UAS-üzembentartó az adott művelet végrehajtását a repülési igény felmerülésétől, a tervezéstől a lebonyolításon át az utólagos ellenőrzésekig hogyan végzi. Ez tartalmában és felépítésében nagyon hasonló a hagyományos műveleti engedélyt megalapozó üzemeltetési kézikönyvhöz a különbség annyi, hogy ennek tartalmi elemeit is pontosan meghatározza az uniós jogszabály, az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelet 5. sz. Függeléke. További hasonlóság a „normál” speciális kategóriájú műveletekhez, hogy az STS szerinti műveleteket is pontosan kell dokumentálni. Nyilatkozattal történő művelet elvégzése esetén a legfőbb különbség az, hogy az OM megfelelőségét a hatóság ún. felügyeleti ellenőrzés keretében vizsgálja, nem pedig a műveleti engedély kiadását megelőzően.

Művelet:

A nyilatkozatot benyújtó UAS-üzembentartók mentesülnek az egyes repülések engedélyezése és a műveleti engedély megszerzése alól. Lehetőségük van a nyilatkozatban megjelölt sztenderd forgatókönyv szerinti műveleteket elvégezniük, az STS-ben jelölt korlátozó feltételek betartása mellett (maximális eltávolodás, biztonsági védőtávolságok, légtérmegfigyelők alkalmazása, stb.). Ez azonban csak és kizárólag a nyilatkozatban szerelő sztenderd forgatókönyv szerinti műveletek elvégzésére vonatkozik, mely minden esetben ellenőrzött földi műveleti környezetet jelent, ahol fizikai védelemmel vagy bármilyen más megoldással biztosított, hogy csak a műveletbe bevont személyek tartózkodjanak. Ha olyan tevékenységet szeretne végezni, amely az STS korlátain túlnyúlik, akkor az üzembentartónak továbbra is műveleti engedélyre lesz szüksége, amit a légiközlekedési hatóságnál kérelmezhet.

Az STS alapú műveletek elvégzése azt követően kezdhetők meg, ha az UAS-üzembentartó hiánytalanul megküldi a nyilatkozatot az illetékes hatóságnak és az megerősíti a nyilatkozat kézhezvételét és hiánytalanságát. A hatóság határozata két évig érvényes, azaz az STS szerinti működés esetén két évente új kérelmet kell benyújtani, az uniós jogszabály nem enged eltérést.

Összefoglalás:

Látható, hogy az STS szerinti működésnek számos feltétele van, melyeket az UAS-üzembentartónak és a műveletet végrehajtó távpilótának ki kell elégítenie. Ezek egyes esetekben a hagyományos műveleti engedélyhez képest jelentős erőforrástöbbletet is igényelhetnek (pl. további extra elméleti és gyakorlati kompetenciák megszerzése, C5 és C6 osztályazonosítójú UAS beszerzése, stb.).

Az STS alapján végrehajtott műveleteknek az alábbi esetekben van létjogosultsága:

• Rendelkezésre áll C5 és/vagy C6 osztályazonosítójú UAS.
• A műveletet ellenőrzött földi művelet terület felett szeretnék végrehajtani.
• A műveleti korlátozó földi, légi és műszaki feltételek az adott helyszínen megfelelően kielégíthetők.
• A távpilóta rendelkezik igazolt STS elméleti és gyakorlati kompetenciákkal.

Ha a művelet véghezvitele nem biztosítható az STS jelentette kockázati keretrendszerben, akkor az UAS-üzembentartónak PDRA-ra vagy SORA-ra épülő műveleti engedélyt kell szereznie. Ezen témaköröket a következő bejegyzésekben járjuk körül.

Biztonságos és szabályos repülést!