Gyakran felmerül a kérdés, hogy ha drónnal permetezési vagy egyéb mezőgazdasági célú kijuttatási műveletet végeznek, akkor azt minimum hány fővel kell megvalósítani?

Erre a választ a hazai és az EU-s jogszabályokban találjuk, melyek szabályozzák a pilóta nélküli légijárművekkel végzett mezőgazdasági műveletek lebonyolítását.

Az egyértelmű, hogy az UAS irányítását végző távpilótára mindenképp szükség van. Ez a személy az, aki a helyszínen a művelet biztonságos lebonyolításáért felel. Azonban a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzésről szóló 44/2005. (V. 6.) FVM–GKM–KvVM együttes rendelet alapján a távpilóta önmagában nem elegendő, ugyanis a jogszabály kimondja, hogy „mezőgazdasági repülést végezni csak repülésfigyelő közreműködésével lehet” (5.§ (4)). A repülésfigyelő segíti a távpilótát a helyszíni tevékenységek ellátásában, továbbá a repüléssel összefüggésben a földi biztonságért felel. Funkcióját tekintve a repülésfigyelő nem azonos az (EU) 947/2019 vhr-ben meghatározott légtérmegfigyelővel vagy a pilóta nélküli légijármű megfigyelővel. Ettől függetlenül, a művelet során a légtérmegfigyelői tevékenységeket a repülésfigyelő is elláthatja, sőt ha a művelet megkívánja, hogy a megfigyelő is jelen legyen, akkor ezt a funkciót a létszám minimalizálás érdekében a repülésfigyelőnek kell elvégeznie. A magyar és az EU-s jogszabály alapján is a megfigyelői tevékenységet ellátó személy (repülésfigyelő és / vagy légtérmegfigyelő) a távpilótától kapja a művelet során a munkautasításokat és támogatja őt a munka elvégzésében.

Egy mezőgazdasági művelet során a távpilóta mellett legalább egy repülésfigyelőre is szükség van, azonban a művelettől függően akár több ilyen pozíciót betöltő személy is jelen lehet.

A légtérmegfigyelői feladatokat ellátó személynek az alábbi feladatai vannak egy-egy művelettel összefüggésben:

• szemmel tartja az UAV körüli légteret – alacsony magasságú repülések esetén ebbe beletartozik, hogy a repüléssel érintett földi területet is figyeli, és ilyenkor összeérnek a repülésfigyelői feladatok;
• figyelemmel kíséri az UAV helyzetét, melyhez akár elektronikus eszközt is használhat;
• veszély észlelése esetén riasztja a pilótát, hogy a lehetséges negatív hatások elkerülhetők vagy minimalizálhatók legyenek.

A jogszabályi követelményeken túl munkavédelmi és biztonsági okai is vannak annak, hogy egy-egy kijuttatással járó feladatot nem egyedül hajt végre a távpilóta. Ilyenkor ugyanis olyan anyagok kerülnek felhasználásra, melyek a szervezetbe kerülve rosszulléthez vagy akár komolyabb egészségügyi problémákhoz is vezethetnek. Ha ez bekövetkezik, és a távpilóta egyedül van, akkor ő csak korlátozott módon tud segítséget kérni, főleg akkor, ha olyan helyszínen történik mindez, ahol a telekommunikációs rendszer megfelelő lefedettsége nem biztos, hogy rendelkezésre áll.

A mezőgazdasági repülések fogalmáról korábbi blogbejegyzésemben írtam. Előző bejegyzés itt.

Biztonságos drónhasználatot!