Egy májusi posztban már foglalkoztunk a látótávolságon túli, ún. BVLOS (Beyond Visual Line of Sight) műveletekkel. Akkor szó esett a művelettípus jelentőségéről és – szűkszavúan bár – de a műveleti jellemzőkről is.

Pont a korábbi bejegyzésben említett, kiemelkedő fontossága indokolja, hogy a BVLOS műveletek minősítése, kockázati besorolása egyértelmű – minél objektívebb szempontok szerint történjen. Hiszen az egyértelmű szabályok segítik az üzembentartókat, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak és – végső soron – minél több műveleti engedélyt tudjanak a hatóságok kiadni, ezzel is hozzájárulva a drónipar növekedéséhez.

Az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (EASA) által kiadott előzetes kockázatértékelések (PDRA – Pre-Defined Risk Assessment) szerint a látótávolságon belüli drónrepülés általános határa 1 km. Azaz, ha ennél messzebb megy a drón, akkor annak méretétől és minden egyéb körülménytől függetlenül BVLOS-nak kell tekinteni a műveletet. Ez elsőre nagyon egzaktnak hangzik, de közelebbről megvizsgálva, már jóval összetettebb a kérdés.

EVLOS

Az EASA is belátta, hogy ez egy bonyolult kérdés, így - köztes megoldásként - kialakításra került a VLOS és a BVLOS között egy harmadik kategória, ez pedig az EVLOS (Extended Visual Line of Sight), azaz kiterjesztett látótávolság. Itt a távoli pilótától távolabb elhelyezkedő megfigyelő (VO – Visual Observer) is nyomon követi a drónt és folyamatos rádió- vagy egyéb kommunikációs kapcsolatban van a távoli pilótával. Az EVLOS alkalmazásának feltétele tehát, hogy legalább két ember igyekszik a drónt nyomon követni a levegőben, ahogy ezt az alábbi ábra is szemlélteti:

Kép forrása: (link)

Az EASA SORA kockázatértékelési módszertana az EVLOS-t – a legfrissebb AMC szerint kockázati szempontból – BVLOS-nak tekinti, miközben az STS-02 nevű sztenderd forgatókönyv is EVLOS műveletet takar. Ez azért is érdekes, mert egy BVLOS művelet esetében, már komoly dokumentáció szükséges egy-egy műveleti engedély megszerzéséhez, míg ha ez sztenderd forgatókönyvként kerül végrehajtásra, addig egy BVLOS művelethez elegendő lesz egy üzembentartói nyilatkozat. Azaz EVLOS és EVLOS között is van különbség – jogi szempontból is.

Az EVLOS megalkotása ellenére az EASA továbbra is teljesen az UAS-üzembentartókra, illetve a tagállami hatóságokra bízza azt a kérdést, hogy mi legyen a VO nélkül végrehajtott műveletek esetében mikortól beszélhetünk BVLOS műveletről. Hiszen a kereskedelmi forgalomban kapható drónok jelentős része képes bőven túlteljesíteni az 1 km-es repülési távolságot, de abban mindenki egyetért, hogy egy 70 kilós permeteződrónt nagyobb távolságra is követni tud az emberi szem, mint egy egyszerű kamerás drónt.

Írjon hozzászólást az, aki egy akkora tárgyat, mint a DJI Mavic 3 (kevesebb, mint 35 cm a hossza) 1 km-es távolságból még szabad szemmel képes felismerni!

Látható tehát, hogy ez az 1 km-es ökölszabály helytelen drónhasználatra  teremt lehetőséget, és ezt a német hatóság (Luftfahrt Bundesamt -LBA) is felismerte. Ezért kiadtak egy útmutatót arra vonatkozóan, hogy az ő értelmezésükben hol húzódik a VLOS/BVLOS határ valójában.

ALOS és DLOS

Aki kedveli az angol mozaikszavakat, annak kedvenc olvasmánya lesz az LBA útmutatója, ugyanis szerintük ez az 1 km-es VLOS (Visual Line Of Sight) a valóságban nem igazán működik, és az emberi szemhez és a drónok eltérő méretéhez az ALOS – Attitude Line of Sight, valamint a DLOS- Detection Line Of Sight fogalmak használata jobban igazodik.

Az ALOS azt a távolságot jelöli, ahol a távpilóta még képes a drón helyzetét és repülési irányát szabad szemmel érzékelni és meghatározni. A DLOS pedig azt a távolságot mutatja, amelyről szabad szemmel észlelhető egy másik légijármű.

Az LBA szerint ezt a két távolság közül a kisebbik adja meg a VLOS gyakorlati felső határát. Természetesen, ha ez az érték nagyobb, mint 1 km, akkor mindentől függetlenül BVLOS műveletről beszélünk. A német precizitás szellemében született hatósági útmutató – természetesen – nem áll meg görögös hangzású (értsd: DLOS – Délosz) angol rövidítések legyártásánál, ugyanis azt is megmondja, hogy mi ezeknek az értékeknek a felső határa.

A számítások alapja mindig a legnagyobb jellemző méret (CD – Characterizing Dimension), ami kifejezésre juttatja, hogy igenis a drón mérete döntően befolyásolja, hogy egy művelet még látótávolságon belüli vagy sem.

Egy vadiúj DJI Mavic 3 esetében az ALOS (annak CD-je, a két legtávolabbi pontja, azaz az átellenes rotorlapátok szélei közötti távolságot alapul véve) mértéke (372* 0,448) + 20 méter, azaz kb. 186,7 méter. (A számítás jól megmutatja, hogy az 1 km-es VLOS határ a 2,6 méteres vagy annál nagyobb forgószárnyas drónok, például a már említett permetező pilóta nélküli légijárművek, esetében lehet mérvadó.)

Összehasonlításképpen: a merevszárnyas Parrot Disco (esetében a fesztávolsága –115 cm – lesz a CD) ALOS határa 593,5 méter.

Az LBA ezeket a számításokat egy műveleti engedély, vagy LUC kérelem esetében tehát mindig elvégzi, és amennyiben a távpilóta és a vészhelyzeti terület (az ábrán narancssárgával jelölt Contingency Volume) és a földi kockázati pufferzóna határa (a pirossal jelölt Ground Risk Buffer) közötti távolság meghaladja a fenti képletek alkalmazásával kapott értékek bármelyikét, akkor onnantól BVLOS-ként fogja kezelni a műveletet. (A középső zöld mező jelöli azt a területet, ahol a drónnak az előzetes tervek szerint repülnie kell, és amit, ha nincs valami rendkívüli körülmény, nem hagy el a művelet során.) Az LBA értelmezéséből az a könnyebbség is következik, hogy a pufferzóna külső határának a távpilótától való távolsága nem számít a VLOS/BVLOS elhatárolás szempontjából.

Az ábra az LBA útmutatójából való.

Az útmutatóból nem derül ki, hogy miért pont a 372 és a 490 az alkalmazandó szorzó. Az utóbbiakra irányadó szorzó magasabb értéke indokolható a merevszárnyasok kialakításával, hiszen az alakjukból könnyebb kitalálni a repülési irányukat (egy quadkopter esetében ez messziről FPV szemüveg, vagy fedélzeti kamera élő-képe nélkül lehetetlen). De a konkrét szorzókra ez nem ad magyarázatot. Azt sem tudjuk meg, hogy a DLOS esetében milyen tényezőket kell figyelembe venni, mind a százalék, mind a látástávolság értékének meghatározásakor.

Fontos, hogy ez egy Németország területén irányadó hatósági útmutató és nem általános érvényű EASA AMC, így nem kötelező a többi tagállam hatóságára nézve – de megfontolásra nagyon is érdemes.

Az útmutató felhívja a figyelmet arra, hogy minden drónművelet és a végrehajtásának körülményei is egyediek, így a hozzájuk kapcsolódó kockázatok is azok. A nagy hozzáadott értéket képviselő és nagyon szerteágazó jellegű, speciális kategóriájú műveletek elterjedését pedig éppen az ilyen, az értelmezési nehézségeket beazonosító és rendezni igyekvő útmutatók, „soft law” eszközök segíthetik a legjobban hatósági, állami oldalról - azon túl persze, hogy az olyan alapvetések, mint az online regisztráció lehetősége is adott.