Újabb kifejezések, melyek speciális kategóriájú műveletek jellemzői, és amelyek fontos szerepet töltenek be azon UAS-üzembentartók körében, akik mentesülni szeretnének néhány jelentősebb adminisztrációs kötelezettség alól.

A téma könnyebb megértése érdekében továbbra is vissza kell nyúlni azokhoz az ismeretekhez, melyek alapján azonosítani tudjuk, hogy egy művelet mikor minősül nyílt kategóriájú és mikor speciális kategóriájú UAS-műveletnek. Ha valamilyen oknál fogva a nyílt kategória feltételei közül akár csak egy nem kerül teljesítésre, akkor a művelet speciális kategóriájúnak minősül. Ilyenre lehetnek példák, ha a műveletet 25 kg-nál nagyobb maximális felszállótömegű eszközzel, vagy a talajfelszíntől számított 120 méter felett, esetleg embertömeg felett szeretnék végrehajtani, netán valamilyen anyagot szeretnének kijuttatni az UAV-ról. Ezekben az esetekben a művelet speciális kategóriájúnak minősül, és a végrehajtásához műveleti engedélyre, vagy a LUC tanúsítvány birtokában teljes körű dokumentációs kötelezettség teljesítése melletti, saját hatáskörben megvalósuló engedélyezésre van szükség. Az engedélyezési módokban közös, hogy minden esetben szükséges az egyedi művelet részletes leírása, és a műveleti forgatókönyv megtervezése, valamint az adott műveletre vonatkozó részletes kockázatelemzés elkészítése.

Annak érdekében, hogy bizonyos körülmények között az UAS-üzembentartók mentesüljenek a bonyolult kockázatelemzési kötelezettségek alól, az uniós jogalkotó, az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (EASA) biztosított két olyan általánosan alkalmazható lehetőséget, amikor az UAS-üzembentartónak nem kell részletes kockázatelemzést végeznie. Ezek olyan esetek, amikor az UAS-üzembentartó előre rögzített peremfeltételek mentén hajtja végre a műveletet, betartva azokat a speciális korlátozásokat, amiket a jogalkotó meghatározott. A korlátok számos területet lefednek: műszaki kérdések, távpilóta kompetenciák, földi és légi kockáztatok, időjárás, stb. Ezek az előre meghatározott esetek az alábbiak:

• sztenderd forgatókönyv szerint végrehajtott UAS-műveletek, vagy
• előre meghatározott kockázatelemzésen (PDRA) alapuló UAS-műveletek.

Sztenderd forgatókönyvek (STS-ek)

Az Európai Unió (EU) a jogszabályalkotás során meghatározott olyan előre rögzített feltételrendszert egy-egy művelettípusra vonatkozóan, amelyek részletesen tartalmazzák a műveletre vonatkozó korlátozásokat. Ezek kiterjednek a műveletet végző UAS műszaki funkcionális követelményeire, a műveleti terület helyszínén alkalmazandó minimális biztonsági védőzónákra, a távpilóták elméleti és gyakorlati kompetenciáira, és az üzemeltetési módokra is.

Eddig két STS-t publikált az EU, melyek az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelet függelékeiben találhatók:

• STS-01 – látótávolságon belüli, a távpilótától legfeljebb 1 kilométer távolságra repülés esetén biztosítja, hogy lakott környezetben lehessen megvalósítani műveleteket földi műveleti terület felett, a vonatkozó szabályok betartása mellett (C5 osztályazonosítóval rendelkező UAS esetén), és
• STS-02 – látótávolságon túli repülés (itt legfeljebb 2 kilométerre repülhet a drón a távpilótától, de ilyenkor szükség van egy légtérmegfigyelőre is) esetén, légtérmegfigyelők bevonásával biztosíja bizonyos műveletek elvégzését ritkán lakott környezetben földi műveleti terület felett, szigorú biztonsági szabályok betartása mellett (C6 osztályazonosítóval rendelkező UAS esetén).

Várható, hogy a jövőben újabb sztenderd forgatókönyvek jelennek majd meg, amelyek újabb tevékenységek elvégzését teszik majd lehetővé részletes kockázatelemzés benyújtása nélkül.

Ahhoz, hogy egy UAS-üzembentartó élni tudjon a sztenderd forgatókönyvek szerinti műveletek jelentette előnyökkel, úgynevezett üzembentartási nyilatkozatot kell benyújtani, amelyben nyilatkozik arról, hogy megfelel az összes olyan jogszabályi feltételnek, amely az adott sztenderd forgatókönyv szerinti alkalmazásához szükséges. A nyilatkozatot benyújtó UAS-üzembentartók mentesülnek a műveleti engedély megszerzése alól és lehetőségük van a nyilatkozatban megjelölt sztenderd forgatókönyv szerinti műveleteket elvégezniük. Ez azonban csak és kizárólag a nyilatkozatban szerelő sztenderd forgatókönyv szerinti műveletek elvégzésére vonatkozik. Azaz, ha olyan tevékenységet szeretne végezni, amely az STS korlátjain túlnyúlik, akkor az üzembentartónak továbbra is műveleti engedélyre lesz szüksége, amit a légiközlekedési hatóságnál kérelmezhet.

Az STS szerinti művelet elvégzéséhez szükséges, hogy a műveletbe bevont távpilóták megfelelő elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkezzenek, valamint a birtokukban legyen az ezeket igazoló okmányok (elméleti ismeretekre vonatkozó tanúsítvány és gyakorlati jártassági képzés elvégzését igazoló akkreditáció). Ilyen típusú elméleti és gyakorlati képzések és kompetencia ellenőrzési lehetőségek még nem elérhetők, mivel ezek még kidolgozás alatt állnak. Ennek oka, hogy az STS műveletekre vonatkozó nyilatkozatok alkalmazása 2023. december 3-ától lehetséges.

Az STS-t ráadásul csak a jogszabályban meghatározott, osztályazonosítóval rendelkező (C5 vagy C6) eszközzel lehet végrehajtani. Jelenleg ilyen berendezések még nem érhetők el, ugyanis az osztályazonosítók elhelyezése csak a 2023. január 1-jétől forgalomba hozott eszközökön kötelező.

Azon UAS-üzembentartók, akik STS szerinti üzemelésre vonatkozó nyilatkozatokat nyújtottak be, ők a benyújtástól számítva két évig jogosultak arra, hogy a sztenderd forgatókönyvek alapján végezzék a repülési műveleteiket. Mivel az STS szerinti működés csak a részletes kockázatelemzés és az egyes műveletek engedélyeztetése alól biztosít felmentést, így a többi kötelezettséget el kell látnia az UAS-üzembentartóknak. Minden műveletet részletesen dokumentálni kell, ugyanis az üzembentartói nyilatkozatot benyújtó üzembentartókat is rendszeresen ellenőrizheti a hatóság.

Látható, hogy az STS szerinti működés feltételei még nem biztosítottak, és annak érdekében, hogy ez ne okozzon fennakadást, az EU kialakított egy másik lehetőséget: amikor az UAS-üzembentartó az EASA által előre meghatározott kockázatelemzés (PDRA) alapján végzi a műveletet.

Előre meghatározott kockázatelemzés szerinti műveletvégzés (PDRA)

Az előzőekben részletezett korlátok miatt, az EASA az UAS-üzembentartók számára kidolgozott és közreadott olyan iránymutatásokat, amelyeket közvetlenül fel tudnak használni a művelet engedélyeztetése során, így mentesítve őket a teljes kockázatelemzés elvégzése alól. A PDRA-k olyan műveletekre vonatkoznak, melyek jellegüket tekintve megfelelnek a sztenderd forgatókönyvekben leírtaknak, de a C5, illetve C6 osztályú drónok hiánya miatt azokat teljes egészében nem tudják teljesíteni.

A PDRA-k általános megfogalmazásban tartalmazzák az alkalmazandó intézkedéseket és korlátozásokat egy-egy művelettípushoz kapcsolódóan, meghatározva a szükséges minimum kompetenciákat, biztonsági távolságokat, eszközökre vonatkozó műszaki követelményeket, követendő eljárásokat, stb. Mivel általános leírást tartalmaznak, így rugalmasságot biztosítanak az üzembentartóknak és a hatóságnak, hogy minden esetben a szándékolt üzemeltetés sajátosságaihoz legjobban illeszkedő korlátozásokat alkothassanak meg, akár egyedi, műveletenkénti eltéréssel is.

Így PDRA keretében pl. mezőgazdasági célú, permetezési tevékenységet is lehet végezni drónnal. De a lehetőségek ennél jóval tágabbak, ugyanis különböző típusú repülésre ad lehetőséget az, ha valaki PDRA alapján végzi a műveleteit.

Amennyiben a tervezett művelet jellemzői megfelelnek a PDRA-ban leírtaknak, akkor lehet azokat alkalmazni. Ezen esetekben lehetőség van a műveleti engedélyt úgy benyújtani, hogy a kockázatcsökkentést a PDRA alkalmazásával valósítja meg az üzembentartó. Ilyenkor jóval egyszerűbb a műveleti engedélyeztetést megelőző fázis, hisz nem szükséges a bonyolult, sok lépést tartalmazó kockázatelemzést elvégezni, csupán a PDRA-kban szereplő intézkedést kell betartani, és ezekről nyilatkoznia kell az UAS-üzembentartónak. A kockázatcsökkenést a PDRA-kban foglalt megoldások fogják biztosítani, és az UAS-üzembentartónak a kockázatcsökkentő intézkedés jellegétől függően elegendő nyilatkoznia az adott intézkedés teljesítéséről vagy valamilyen bizonyítékot kell benyújtania, mely alá tudja támasztani az követelménynek való megfelelést.

Az előre meghatározott kockázatelemzések csak a repülési művelettel összefüggésben megjelenő biztonsági kockázatokkal foglalkoznak, így minden esetleges további korlátozást és intézkedést az egyéb kockázatok figyelembevétele után kell szükség szerint beépíteni (például védelmi kockázatok, magánélet és adatvédelem, stb.).

Maga a PDRA, mint a műveleti engedély iránti kérelem egy melléklete kerül benyújtásra, és függetlenül attól, hogy előre meghatározott tételekről van szó benne, attól még az üzemeltetési kézikönyvet el kell készíteni, csupán a részletes kockázatelemzés alól ad felmentést. Így ez inkább egy egyszerűsített műveleti engedélynek tekinthető. Az ilyen módon megszerzett jogosítás olyan általános érvényű, meghatározott időtartamra szóló engedély, mely a feltételrendszer betartása mellett, az érvényességi időn belül korlátlan számú UAS-művelet elvégzését teszi lehetővé.

A PDRA-knak két fajtája közül lehet választani:

• Sztenderd forgatókönyvekből származtatott, amely az UAS-üzembentartó számára lehetőséget biztosít, hogy az STS-hez hasonló műveletet hajtson végre (pl. olyan UAS-sal, mely nem rendelkezik osztályazonosítóval). Ezek a PDRA-k ugyan olyan műveleti korlátozással érintettek, mint amely STS-ekből származnak, így rájuk is vonatkozik a 25 kg-os felszállótömeg-korlátozás.
• Általános PDRA-k, amely ritkán lakott környezetben, látótávolságon túl megvalósuló műveletekhez biztosítanak támpontokat.

A PDRA alkalmazása nem jelenti azt, hogy a műveleti engedélyt automatikusan kiadja a hatóság. Az azokban rögzített korlátoknál szigorúbb feltételeket is meghatározhat a légiközlekedési hatóság, ha a beadott dokumentumok alapján ezt szükségesnek ítéli, és ilyen esetben az engedély a hatóság által előírt szigorúbb korlátozás szerint lesz érvényes.

PDRA-kból jelenleg öt érthető el:

• STS-ből származtatott:
  • PDRA-S01: max. 25 kg-s és max. 3 méteres UAV-val, VLOS művelet, talajfelszín felett 150 méterrel, olyan területen, mely ritkán lakott környezetben helyezkedik el, és ahol biztosított, hogy a műveletbe be nem vont személyek nem tartózkodnak
  • PDRA-S02: max. 25 kg-s és max. 3 méteres UAV-val, BVLOS művelet, talajfelszín felett max. 150 méterrel, távpilótától max. 1 km-es vagy légtérmegfigyelők jelenléte esetén max 2 km-re való eltávolodással, olyan területen, mely ritkán lakott környezetben helyezkedik el, és ahol biztosított, hogy a műveletbe be nem vont személyek nem tartózkodnak
• Általános:
  • PDRA-G01: max. 34 kJ kinetikus energiájú és max. 3 méteres UAV-val, BVLOS művelet, talajfelszín felett 150 méterrel, távpilótától max. 1 km-es vagy légtérmegfigyelők jelenléte esetén a vezérlési jel hatótávolságáig, úgy, hogy a legközelebbi megfigyelőtől max. 1 km-re távolodhat el az UAV, ritkán lakott környezetben
  • PDRA-G02: eseti légtérben megvalósított művelet, max. 34 kJ kinetikus energiájú és max. 3 méteres UAV-val, BVLOS művelet, talajfelszín felett az eseti légtér által kijelölt maximális magasságig, vezérlési jel hatótávolságáig, ritkán lakott környezetben
  • PDRA-G03: max. 34 kJ kinetikus energiájú és max. 3 méteres UAV-val, BVLOS művelet, talajfelszín felett 50 méterrel, a vezérlési jel hatótávolságáig, ritkán lakott környezetben, 50 méter feletti művelet esetén az eseti légtér kötelező

A részletes információk az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelethez fűzött útmutatóban, úgy nevezett AMC-ben találhatók.

Várható, hogy a jövőben a PDRA-k száma is növekedni fog, amint kidolgozzák a különböző drónokkal végzett tevékenységekre vonatkozó részletes leírásokat.

Amennyiben egy tervezett UAS-művelet teljeskörűen nem illeszkedik a PDRA-ban meghatározott korlátokhoz, úgy az UAS-üzembentartónak teljeskörű kockázatelemzést kell végrehajtania és azt be kell nyújtania az illetékes hatóságnak. A PDRA-t nem szabad módosítani, kivéve, ha az illetékes hatóság elfogadja, hogy a tervezett módosítás negatív irányban nem befolyásolja a biztonságot.

Jelenleg csupán az UAS.OPEN.020 és UAS.OPEN.030 szerinti távpilóta ismeretek azok, melyek kötelező módon megkövetelhetők a hatóság részéről. Azonban, ha az STS-re vonatkozó elméleti és gyakorlati képzések és kompetencia-értékelések elérhetővé vállnak, akkor a hatóság akár már PDRA alapján végzett műveletekhez is előírhatja, hogy a műveletet olyan távpilóta hajtsa végre, aki rendelkezik az STS-re vonatkozó elméleti ismereteket igazoló tanúsítvánnyal és a gyakorlati jártássági képzés elvégzését igazoló akkreditációval.

Mivel PDRA esetén gyakorlatilag egy általános műveleti engedélyt kap az UAS-üzembentartó, így rá ugyan olyan szigorú dokumentációs kötelezettségek vonatkoznak, mint bármely más, műveleti engedéllyel rendelkező UAS-üzembentartóra. A műveleti engedély a hatóság által meghatározott időtartamra szól, és a hatóság jogosult az elvégzett műveletekről adatokat bekérni. Ennek megfelelően részletesen kell dokumentálni az összes műveletet, melyet a hatóság meghatározott rendszerességgel ellenőrzi.

Eseti légtérrel való kapcsolódás

Lakott terület feletti légtérben drónnal repüléshez a pilóta nélküli játék légijárművek kivételével minden esetben és repülési magasságtól függetlenül szükséges az eseti légtér kijelölése is. A műveleti engedély, illetve az üzembentartási nyilatkozat sem ad felmentést ezen kötelezettség alól.

Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy vannak olyan PDRA alapján végrehajtott műveletek, melyeket csak és kizárólag eseti légtérben lehet végrehajtani, így ilyenkor nélkülözhetetlen az eseti légtér kijelölése (pl. a PDRA-G02).