Több szakmai portál is foglalkozott vele, hogy 2024. január 1-jétől kötelező lesz a távoli azonosítási funkció a drónokon. Aktuális blogbejegyzésünkben körbejárjuk, hogy mi is ez valójában, milyen funkcionális többletet biztosít és milyen jogszabályi pontok vonatkoznak ennek alkalmazására.

A drónok használata egyre inkább terjed, és az egyre nagyobb számban megjelenő eszközök az élet különböző pontjain jelentős problémákat tudnak felvetni. Ezek egy része műszaki és repülésbiztonsági, míg más része inkább adatvédelmi kérdéseket feszeget. Bármelyik részt is nézzük, fontos, hogy elérhetőek legyenek olyan műszaki megoldások, melyek segítségével a használatból eredő kockázatok és nemkívánatos hatások csökkenthetők. Repülésbiztonsági kockázatok abból adódnak, hogy a drónok és a hagyományos légijárművek ugyanazt a légteret használják, így fennáll az összeütközések és a veszélyes megközelítések lehetősége. Ez nem csak a hagyományos légijármű és drón relációjában képzelhető el, hanem drón és drón között is. Adatvédelmi problémák a nem megfelelő helyszínen és nem megfelelő módon használt, és így előállított képi és videós tartalmak felhasználásából keletkezhetnek, melyek az állampolgárok életét zavarhatják meg.

Mivel az eszközök észlelése a légiközlekedésben hagyományosnak számító megoldásokkal (pl. radar) nehezen megoldható, viszont biztonsági szempontból szükséges, így mindenképpen alkalmazni kell olyan műszaki megoldásokat, melyek segítségével a drónhasználat érintettjei (stakeholderek) képesek detektálni egy-egy eszközt, mely a közvetlen környezetükben tartózkodik, és esetleges kockázatot jelenthet.

A detektálás megvalósulhat az emberi érszékszervek általi észleléssel, azonban ez többletinformációt nem tud biztosítani, így olyan megoldásra van szükség, mely értéktöbbletet is ad. Erre jó megoldás az ún. közvetlen távoli azonosítás, mely a jogszabály szerint az alábbi funkció:

„közvetlen távoli azonosítás (Direct Remote Identification - DRI)”: az UA adatainak (például a jelölésének) helyi közvetítését biztosító rendszer, melynek célja, hogy a közvetített információk az UA-hoz való fizikai hozzáférés nélkül is elérhetők legyenek;

A funkció az UAV-ba gyárilag vagy utólagosan (add-on) az UAV-ra felszerelt egység segítségével biztosítja, hogy az UAV használatával összefüggő, a biztonságos légtérhasználatot támogató adatok és az elhaladt eszköz utólagos beazonosításához szükséges adatok az UAV-ról lesugárzásra kerüljenek a berendezés hatótávolságán belül.

Ezek az adatok az alábbiak:

• UAS-üzembentartó azonosítója;
• drón egyedi azonosítója;
• drón 3D-s koordinátája;
• haladási iránya, sebessége;
• távpilóta helye vagy ha ez nem elérhető, akkor a felszállási hely;
• adott esetben az UAS vészhelyzeti állapotának jelzése.

Ezek az adatok szinte bármilyen mobileszközre (Bluetooth és WiFi hálózat segítségével) letöltött speciális, de nyílt elérésű applikációval közvetlenül foghatók – a DRI-t megvalósító eszköz hatótávolságán belül –, és így a távpilóták közvetlenül láthatják a többi UAV-ot, melyek esetlegesen veszélyt jelenthetnek a művelet elvégzése során, illetve az összes érdeklődő is figyelemmel tudja kísérni, hogy a környezetében van-e drón.

Közvetlen abból a szempontból, hogy a felhasználás során valósidőben kerül sugárzásra az összes adat, közbeiktatott adatgyűjtő és távközlési szolgáltató nélkül, mely távolról (a rádiósugárzás hatótávolságán belül) szabadon fogható.

A megoldás szabványos távközlési megoldásra épül, melyet az EN 4709-002 szabvány rögzít, és az UAV-on lévő, vagy az arra elhelyezett eszköznek ki kell elégítenie.

Lényeges, hogy Európában közvetlen távoli azonosítanák hívják a funkciót, addig az USA-ban csupán távoli azonosításnak (Remote Identification vagy Remote ID). Funkcionálisan a két megoldás azonos, csupán az adattartalomban van különbség[1], mely lesugárzásra kerül.

A DRI a nyílt kategóriában alkalmazható UAS-oknak, egy része (C1-C3 UA osztály[2]), valamint 2024. január 1. napjától a speciális kategóriában végrehajtott valamennyi művelet esetében kötelező. Lényeges, hogy a jogszabály azt követeli meg, hogy a felhasznált drón rendelkezzen ezzel a funkcióval, és ennek felelőseként az UAS-üzembentartót jelöli meg, továbbá a funkció használatát a távpilótához rendelni, mint felelőségi kör (biztosítania kell, hogy (…) a közvetlen távoli azonosítás aktív és aktualizált-e)[3]. Ez utóbbi azt jelenti, hogy be kell kapcsolni, használni szükséges, illetve a betöltött adatok helyességét is ellenőrizni kell.

Azaz 2024. január 1-jétől csak olyan C1, C2, C3 vagy C5 és C6 osztályazonosítóval rendelkező UAS-ok használhatók a nyílt kategóriában, illetve utóbbi kettő esetében az uniós jogszabály függelékében rögzített (azaz nem nemzeti) standard forgatókönyv szerinti műveletek során, melyek ezt a funkcionális követelményt kielégítik. Maga az osztályazonosító kiadásának feltétele, hogy az UAS ezen funkciót képes legyen biztosítani.

Speciális kategóriájú műveletek során csak olyan eszközök használhatók, melyek ezt a funkciót képesek biztosítani. Ezt kimondja az (EU) 2019/947 vhr. UAS.SPEC.050 (1)(l)(ii) pontja, melyet 2024. január 1-jétől kötelező alkalmazni (Az UAS-üzembentartónak meg kell felelnie valamennyi alábbi feltételnek: (…) gondoskodnia kell arról, hogy minden egyes pilóta nélküli légi jármű fel legyen szerelve a következőkkel: (…) ii. aktív és aktualizált távoli azonosítási rendszer.). Továbbá az (EU)2019/947 vhr. UAS.SPEC.060 (2)(c) pontja rendelkezik arról, hogy aktív és aktualizált közvetlen távoli azonosítással kell végrehajtani a műveletet.

A közvetlen távoli azonosítást biztosító funkció implementálása két módon tud megvalósulni egy-egy UAS esetén:

• UAS firmware-jének frissítése révén: számos piacon lévő termék már ma is rendelkezik DRI-vel, azonban szükséges lehet az UAS rendszereinek frissítése, hogy a funkció elérhető legyen.
• Kiegészítő felszerelése révén: Azon légijárművek esetén szükséges ez, amelyeknél a jelenlegi vezérlőrendszer nem képes a funkció közvetlen biztosítására. Ezen esetekben harmadik fél által biztosított kiegészítő felszerelése szükséges, hogy a DRI elérhető legyen. Számos ilyen kiegészítő érhető már el a piacon. Az EASA honlapján összegyűjtésre kerültek az engedélyezett és felhasználható eszközök.

A DRI-vel biztosítható egy-egy UAV beazonosítása, azonban ezek sokkal inkább a földi rendvédelmi szervek és hatóságok általi ellenőrzést, a személyiségi jogi jogsértések elleni fellépést segítik. A konfliktus-kezelésben kizárólag korlátozottan nyújtanak segítséget, mivel a DRI funkció hatótávolsága korlátozott, maximum pár km. Az alábbi ábra szemlélteti a funkció sematikus működési modelljét.

A rendszer működéséhez meg kell adni a nyilvántartásba vételi eljárás során kapott UAS-üzembentartói azonosítót és sorozatszámot, melyet használat során az eszköz képes kisugározni. Lényeges, hogy a mobiltelefonnal szabadon fogható jelek tartalmazzák ezen adatokat, de a hatósági személyeken kívül más nem tud hozzáférni az azonosítók mögötti személyes adatokhoz (név) – mivel azok egy elkülönített hatósági adatbázisban találhatók –, így magánemberek nem tudják közvetlenül azonosítani a távpilótát és / vagy az UAS-üzembentartót. Ellenben nekik lehetőséget biztosít arra, hogy ha jogsértés észlelnek, akkor feljegyezzék az adatokat, és így hatósági vizsgálatot kezdeményezzenek. A mobiltelefonokra letölthető applikációk szabványos elven működnek, így bármely gyártó által biztosított lesugárzott jelet képes megjeleníteni, azaz az információk megjelenítése a fedélzeti berendezéstől függetlenül megvalósul, minden esetben.

Ahogyan minden kooperatív (a felhasználó részéről együttműködést igénylő) megoldásnál, úgy itt is csak azok a felhasználók detektálhatók DRI-vel, akik eleget tesznek a jogszabályi követelményeknek, és elkezdik használni ezt a funkciót. A szabályokat be nem tartó felhasználók a rendvédelmi és belbiztonsági szervek által működtetett speciális detektorhálózat segítségével azonosíthatók, melyek leginkább a kritikus infrastruktúrák környezetében kerültek telepítésre, ahol a drónos repülés eleve csak és kizárólag speciális engedélyek birtokában végezhetők.

A legtöbb DJI termék már rendelkezik ezen funkcióval. Ez az alábbi honlapon ellenőrizhető (oldal alja): https://www.easa.europa.eu/en/domains/civil-drones-rpas/open-category-civil-drones

Ezen a honlapon továbbá megtalálhatók az EASA által jóváhagyott kiegészítő termékek is, arra az esetre, ha valaki olyan UAV-ot szeretne használni, mely a DRI-vel nem rendelkezik. Ez esetben a jóváhagyott kiegészítők közül tud választani.

Az (EU) 2019/945 rendelet Mellékletének 6. része részletesen foglalkozik azzal, hogy pontosan mit kell ennek a rendszernek biztosítania.

„a repülés teljes időtartama alatt egy nyilvános és dokumentált átviteli protokoll használatával valós időben biztosítják legalább az alábbi adatok közvetlen, adott időközönkénti közvetítését az UA-tól olyan módon, hogy az a közvetítés hatótávolságában lévő jelenlegi mobileszközökkel közvetlenül fogható legyen:

1. az UAS-üzembentartó regisztrációs száma és a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam által a nyilvántartásba vételi eljárás során megadott ellenőrzési kód, kivéve, ha az a) pontban meghatározott konzisztencia-ellenőrzés sikertelen;
2. a kiegészítő / vagy a légijármű (…) egyedi sorozatszáma;

iii. az UA időbélyegzője, földrajzi helyzete, valamint a felszín feletti vagy felszállási hely feletti magassága;

1. a valódi északhoz viszonyított útvonal az óramutató járásával megegyező irányban megadva, valamint az UA földi sebessége; valamint
2. a távoli pilóta földrajzi helyzete, vagy ha ez nem áll rendelkezésre, a felszállási hely”[4];
3. az UAS vészhelyzeti állapotának jelzése[5].

A műveletek elvégzését megelőzően mindenképpen szükséges tájékozódni, hogy az adott UAS rendelkezik-e a DRI funkcióval. Ezt a gyártó vagy a forgalmazó honlapján lehet megtenni. Amennyiben nem, viszont a művelet megköveteli a DRI funkció meglétét (pl. speciális kategóriájú művelet esetén), úgy ún. kiegészítőt (add-on) kell az UAV-ra felszerelni, ha erre műszakilag lehetőség van. Ennek hiányában a művelet nem hajtható végre. Kiegészítő esetén, csak az EASA honlapján szereplő, jóváhagyott megoldásokat válasszanak.

[1] Eszköz és üzembentartó egyedi azonosítója, hogy melyiket kell megadni, és hogyan.

[2] (EU) 2019/945 felhatalmazáson alapuló rendelet mellékletének 2-5. részei

[3] (EU) 2019/947 vhr. UAS.OPEN.060 (1)(d)

[4] (EU) 2019/945 felhatalmazáson alapuló rendelet melléklet 6. részének 3. pontja

[5] speciális kategóriájú üzem esetén, valamint C1, C2, C3 és C5, C6 osztályazonosítójú eszközök esetén – ha a funkció nem ún. kiegészítővel kerül biztosításra.