A Német Szövetségi Kormány 2020 májusában tette közzé a drónokra vonatkozó akciótervét, aminek célja, hogy meghatározza azokat az iparágakat, ahol a drónok fontos szerepet játszhatnak, illetve az akcióterv az ennek megkönnyítéséhez szükséges politikai-gazdasági intézkedéseket is listázza.

Ausztráliában idén márciusban zajlott konferencia a drónipar helyzetéről és jövőjéről. Az ott kormányzati oldalról elhangzottak úgy foglalhatók össze, hogy „hallgatni kell az idők szavára”, hiszen csak Ausztráliában 20 mrd dolláros piacát nőheti ki magát a drónipar a következő 10-15 évben, és egyetlen kormányzat sem engedheti meg magának, hogy nem igazodjon egy ilyen iparág elvárásaihoz.

És, hogy az Ausztrál kormány mit tesz ennek a technológiának a támogatása érdekében? Meghatározza azokat az iparágakat, ahol a dróntechnológia a leginkább hasznosítható, és ennek a potenciálnak a maximális kihasználásához milyen jogi, infrastrukturális átalakításokra van szükség. (Az ausztrál előrelátást dicséri, hogy már 20 éve része a jogrendszerüknek a drónokra vonatkozó szabályozás, van tehát tapasztalatuk a technológiai változásokhoz való igazodásban.)

Bármily nagy a távolság földrajzilag a két említett ország között (és egyébként jogrendszerüket tekintve is nagyban eltérnek), mégis nagyon sok a közös pont a két ország drónstratégiájában. Mindkét dokumentum azt tekinti kezdőlépésnek, hogy felméri, hol, mire és hogyan lehet, illetve kell használni a drónokat, ahhoz, hogy a lehető legjobban hasznosuljon a bennük testet öltő technológia minden előnye.

A drónstratégia azonban nem csak egy állam vagy gazdaságpolitika szintjén fontos, hanem a cégek szintjén is. A drónok felhasználási lehetőségeinek – folyamatos bővülő – tárháza ma már olyan széles, hogy a költséghatékonyság frontján is zajló piaci versenyben minden résztvevőnek érdemes megvizsgálni, hogy van-e lehetőség, vagy akár szükség a drónok alkalmazására, akár a termelési folyamatokban (főtevékenység keretében, pl. permetezés drónokkal), akár a működést támogató, kiegészítő tevékenységekben (pl. telephely megfigyelés). A szükséglet felmérésével egyidejűleg a drónok alkalmazásával elérendő célokat is érdemes kitűzni. Ilyen cél jellemzően a munkavédelem javulása és/vagy költségcsökkentés.

A szükséglet vizsgálatát követően következhet a drónstratégia finomhangolása és drónprogramokra való lebontása. Drónprogram tulajdonképpen a stratégiában meghatározott szükségletek kielégítésének és célok megvalósításának a részletes megvalósításáról szól. Itt kap szerepet a szabályozási környezet, amely döntően befolyásolja a drónprogram végrehajtásának mikéntjét. A jogszabályok és a megvalósítani tervezett drónprogram összevetése nyomán előfordulhat ugyanis, hogy utóbbi részévé kell tenni a drónokhoz látszólag nem kapcsolódó intézkedéseket is. Ilyen lehet a drónokat alkalmazó cég munkavállalóinak munkavédelmi oktatása, amellyel biztosítható, hogy ne külső személyként kezelje őket a hatóság egy engedélyezési eljárásban.

Fontos, kérdés az is, hogy egyszeri, kivételes vagy rendszeres, esetleg folyamatos drónalkalmazást szeretne a drónprogram megalkotója. Ehhez igazodva ugyanis a kért engedély formája, tartalma és anyagi vonzata is eltérő lehet: előbbi esetre a műveleti engedély, utóbbira a könnyű UAS-üzembentartói tanúsítvány (LUC) jelenti az ideális megoldást.

A kért engedély „ideális” formáját magának a kérelmező cégnek, szervezetnek a mérete is befolyásolja, ezért fontos, hogy a drónprogrammal ne vállalja túl magát a menedzsment, hiszen pl. egy LUC esetén nem csak szakmai, hanem szervezeti, vállalatirányítási képességeket is értékel a légiközlekedési hatóság, és e képességek hiányában nem vagy nem az összes tervezett drónműveletre adja ki tanúsítványt.

Mivel a drónprogram szabályozási szempontjait még hosszan lehetne sorolni, fontos, hogy a drónstratégia és –program kialakítása során igénybe vegyük szakértő segítségét. Ebben tud a Professional Drone Consulting csapata segíteni.

Számtalan cikk és beszámoló szól arról, hogy a mezőgazdaság az egyik olyan ágazat, ahol a drónok robbanásszerű elterjedésére lehet számítani a közeljövőben. A mezőgazdasági új irányvonala a precíziós mezőgazdaság, ahol a modern, GPS alapú technológia segítségével a termelési eszközök (mezőgazdasági gépek, vetőmag és növényvédőszer) felhasználása optimalizálható.

A precíziós mezőgazdaságon belül alapvetően két nagyobb terület van, ahol a drónoknak kiemelt szerepe van. Az egyik az ún. légi felmérés (aerial mapping), amelyben a drón a rászerelt speciális kamera segítéségével monitorozza a termőföldet és a rajta fejlődő terményt. Ennek köszönhetően a termelő pontos képet szerezhet többek között a kártevőkről, az öntözési szükségletről. A drón által végzett felmérés révén így célzottan lehet permetezni vagy öntözni, anélkül, hogy feleslegesen a teljes területet fednék le növényvédőszerrel vagy vízzel, ami komolyan csökkenti a környezeti terhelést.

A másik terület maga a permetezés (spraying), ahol a drón egyben a növényvédőszert is kijuttatja, a hagyományos permetezési módnál sokkal hatékonyabban, ugyanis nincsen letaposási veszteség, és a szórásképet a drónt levegőben tartó rotorok alakítják ki.

Engedélyezési kérdések

A fenti két irány pusztán példa arra, hogy miképpen érvényesülhetnek a drónok a mezőgazdaságban is, ahol az alkalmazásukat nagyban könnyíti, hogy kevés természetes akadállyal kell számolni, valamint a legtöbb esetben nagyon alacsony az esélye annak, hogy kívülálló személyek jelennek meg a műveleti területen, ezzel növelve a repülés jelentette kockázatot.

Ugyanakkor számos egyéb rizikófaktor is megjelenik a mezőgazadsági drónok esetében. A légi felmérés esetében a repülési magasság jelent kockázatot, ugyanis a forgószárnyas drónoknak 250-300 méteres, míg a merevszárnyúaknak akár 500 méteres magasságra van szükségük a hatékony felméréshez. Tekintettel arra, hogy a pilóta nélküli légijárművek csak 120 méteres magasságig repülhetnek külön engedély nélkül, ehhez a magassághoz és monitoring elvégzéséhez eseti légtérre és műveleti engedélyre lesz szükség.

A permetező drónok esetében a növényvédőszer kijuttatása jelenti azt a körülményt, amely miatt műveleti engedélyt kell beszerezni a szabályszerű repüléshez. Műveleti engedély nélkül ugyanis semmilyen anyagot nem szórhat le a drón, az uniós jogszabályok értelmében.

A műveleti engedélyhez, függetlenül attól, hogy milyen okból van rá szükség, egy ún. SORA módszertan szerinti kockázatértékelést is el kell végezni, melyben a művelettel kapcsolatos földi és légi kockázatokat, valamint az azok csökkentésére irányuló intézkedéseket is fel kell tüntetni. Ennek az eljárásnak a bonyolultsága miatt érdemes szakértő segítéségt igénybe venni. A permetező drónok esetében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) kidolgozott egy előzetes kockázatértékelést (PDRA – Pre-Defined Risk Assessment), amellyel bizonyos keretek között alacsony kockázati szintet lehet biztosítani az említett módszertan szerint.

A műveleti engedélyre vonatkozó kérelemmel egyidejűleg számot kell adni a drón műszaki megfelelőségéről, karbantartásáról és a kezelő személyzet felkészültségéről (a jogszabály egyelőre itt is a hagyományos légijárművekre vonatkozó feltételeket ír elő, amely értelemszerűen nem fenntartható). Fontos, hogy a légiközlekedési hatóság – a kérelem elbírálása során – szintén elvégzi a kockázatértékélést és megállapíthat olyan követelményeket, korlátozásokat is, amelyek az üzemben tartó kérelmében nem szerepeltek.

A permetező drónok esetében van azonban három további probléma: a műveleti engedélyen felül szükség van arra, hogy mind a kijuttatni szándékozott növényvédőszer, mind a permetezőgép megkapja a szükséges engedélyeket és a távpilótának növényvédelmi ismeretekkel is rendelkeznie kell. A legnagyobb problémát, azonban a harmadik tényező, a jogszabályi háttér jelenti, ugyanis a jelenlegi előírások szerint permetezést kizárólag mezőgazdasági légijárművel lehet végezni. Ennek azonban nem felel meg egyetlen drón sem, hiszen – fedélzeten tartózkodó pilóta hiányában – nincsen zárt pilótafülkéjük.

Éppen ezért a növényvédelmi célokra használni kívánt drónok bevetéséhez nem pusztán a rengeteg engedély, amely komoly szakértelmet és körültekintést igényel, hanem egy jogszabálymódosítás is szükséges lesz. Remélhetőleg hamarosan sor kerül ez utóbbira is, ugyanis a nemzetközi felmérések szerint a dróniparon belül is a mezőgazdasági lesz az egyik húzóágazat, és erre a trendre a koronavírus csak még inkább ráerősített.

Számos drón-felhasználó érezheti úgy, hogy a 2021. január 1-jétől alkalmazandó új szabályok megnehezítik az életet, mivel olyan feltételeknek kell eleget tenniük ezen dátumtól kezdve, melyek korábban szinte ismeretlenek voltak.

Azonban a szabályozás kialakítása és életbe léptetése nem öncélú. Lényeges leszögezni, hogy a drónok (hivatalos magyar megnevezésük: pilóta nélküli légijármű-rendszerek vagy légijárművek) olyan, repülésre alkalmas távirányítású eszközök, melyek számos műszaki megoldás együttes alkalmazásával képesek ellátni azt a műveletet, melyre az adott esetben használják.

Az ilyen eszközök több technológiai vívmányt használnak egyszerre. A teljesség igénye nélkül néhány példa: adatátviteli rendszer az irányításhoz és a drónon lévő élőképek lesugárzásához, melyek különböző rádiós frekvenciákat használnak, elektronikai vezérlőrendszerek a drónon, hogy az irányítható legyen, aerodinamikai stabilizálórendszerek, energiatárolási rendszer, fizikai meghajtórendszer, távirányító, stb.

Ezen alrendszerek és megoldások igen nagy megbízhatósággal működnek, azonban a 100%-os, hibamenetes működésük a hagyományos kereskedelmi forgalomban elérhető termékek esetén nem garantálható, ugyanis, ha ilyen rendszereket szeretne valaki vásárolni, akkor csak jóval magasabb áron kaphatná meg, és még ekkor sem garantálható a 100%-os megbízhatóság. Gondoljuk csak a műholdakra. Ezek nem azért olyan drágák, mert a magasban vannak, hanem azért, mert olyan alapanyagok és technológiák felhasználásával készül, melyek minimalizálják a hibák előfordulásának esélyét, de még ezek esetén sem zárható ki teljesen a meghibásodás lehetősége.

A drónok esetén a gyártók úgy próbálják kialakítani az eszközöket, hogy egy meghibásodás – legyen az bármilyen alrendszerben – ne okozzon végzetes kárt. Azonban figyelembe kell venni, hogy egyre több drón kerül forgalomba, egyre több ilyen eszközt használnak, így az egyes, önálló eszközök által jelentett kockázatok, bár elhanyagolhatók, a kumulatív (összeadódó) kockázat mégis számottevő, így már foglalkozni kell velük.

Egy példa: egy berendezés esetén a motor leállásából származó lezuhanás kockázata legyen 5.000 üzemóránként egy alkalom. Ha azt nézzük, hogy egyszerre 5000 drónt használunk, akkor ez a kockázat már kiadja az egy alkalmat üzemóránként, azaz valahol lezuhanhat egy drón.

Mivel mind a szabadidős, mind a kereskedelmi felhasználásban egyre több ilyen eszköz jelenik meg, és sorra váltják ki a drónok használatával a humán munkaerőt számos kereskedelmi és ipari területen. Ezáltal a növekvő eszközszám és a hozzájuk kapcsolódó egyre növekvő repülési teljesítmény kapcsán már nem elhanyagolható a kockázatok kezelése.

Emiatt igenis foglalkozni kell a drónok használatából származó kockázatok hatékony kezelésével.

Hogy milyen kockázatok merülhetnek fel? Az alábbi listában néhány főbb kockázatot csoportosítottunk. Lényeges, hogy a kockázatok megjelenhetnek szándékosan vagy véletlenül előidézett cselekedetek által.

• Közvetlen kockázatok: drónok használata során a fizikai sérülés kockázatai, akár a földön (lezuhanás vagy becsapódás során), akár a levegőben (pl. összeütközés másik drónnal vagy hagyományos légijárművel, esetleg utóbbiak veszélyeztetése, azzal, hogy túl közel kerülnek egymáshoz).
• Közvetett kockázatok: olyan másodlagos kockázatok, melyek a drónok használatával összefüggő tevékenységek által alakulhatnak ki. Ezek mindegyike jogszabályellenes megfigyeléssel esetleg szándékos károkozással kapcsolatos. Néhány példa: magánlaksértés, tiltott adatszerzés, a szellemi tulajdonok megfigyelése, védelmi megoldások kifigyelése illegálisan, kémkedés, csempészet. Ugyan ide lehet sorolni azokat a szabotázs akciókat is, melyek célja, hogy a drónok használatával kárt okozzanak egy-egy infrastruktúrában.

Hogy ezek a kockázatok hogyan kezelhetők hatékonyan? A közvetlen kockázatok ellen felhasználói oldalon lehet hatékonyan védekezni. Az alábbi megoldások alkalmazásával lehet szavatolni a megfelelő biztonságot:

• drón megfelelő műszaki felkészítése és karbantartása (azaz a hagyományos légijárműveknél kialakult terminológiával, a légialkalmasság fenntartása)
• megfelelő elméleti felkészültség (mely kiterjed a szabályok ismeretére, a légiközlekedés általános ismereteire és az alapvető fizikai szabályokra is), és a szükséges vizsgák teljesítése, az használatát megelőzően,
• kellő gyakorlati felkészültség: ez jelenti egyrészt a használni kívánt drón működésének ismeretét, másrészt a magabiztos drónhasználatot,
• művelettel érintett terület előzetes felmérése és a kockázati tényezők azonosítása,
• felkészülés az azonosított kockázatok kezelésére,
• műveletet közvetlenül megelőzően a környezeti jellemzők értékelése (időjárás, területen lévő akadályok, emberek, elektromágneses zavarás, stb.),
• ellenörző listák alkalmazása,
• vészhelyzeti eljárások kialakítása és azok alkalmazása,
• annak belátása, hogy egyes esetekben érdemes inkább a művelet megszakítása mellett dönteni, mintsem veszélyeztetni a biztonságot.

A közvetett kockázatok ellen a jogszabályok nyújtanak egyfajta védelmet, illetve olyan elhárító rendszerek, melyek képesek észlelni a drónok jelenlétét egy adott helyen. Az észlelést követően az elhárítórendszer technológiájától függően megvalósulhat a drón irányításának átvétele, mely segítségével egy biztonságos helyen földre kényszeríthetik az eszközt, de vannak olyan megoldások is, melyek a drón fizikai megsemmisítésével iktatják ki a veszélyt. A drónelhárító technológia alkalmazása egyelőre nem engedélyezett magánszemélyek és cégek számára.

További igen jelentős probléma a kiberbiztonsági fenyegetés, mely a 21. század egyik legnagyobb informatikai kihívása. Ezek hatékony megoldása igényli a gyártók, szoftverfejlesztők és állami szervek közötti hatékony együttműködést.

A pilóta nélküli légijármű-rendszerek (közkeletű nevükön drónok) terjedése megfigyelhető nem pusztán a szolgáltatások területén, hanem a belső vállalati működésben is. Különösen igaz ez a termelő cégekre, amelyek pl. gyártósorok vagy telephelyük megfigyelésére használják ezeket a légijárműveket. Alkalmazásuk különösen ott indokolt, ahol egy munkavédelmi szempontból igen veszélyes tevékenységet (pl. magasban történő munkavégzés) vagy költséges folyamatot, vagy élő munkaerőt lehet drónokkal kiváltani.

Miközben a drón alkalmazásának célja a munkavégzés biztonságának megőrzése és/vagy további javítása, maguk a drónnal végzett műveletek is hordoznak magukban kockázatot, amelyeket a konkrét felhasználás módjától függően lehet, illetve kell kezelni. Annak a vállalkozásnak tehát, amely saját céges működésébe a drónok alkalmazását integrálni kívánja, a légiközlekedési előírásokat és munkavédelmi szabályzatát is össze kell hangolnia.

Abban az esetben, ha a fedett épületen, csarnokon belül végez valamilyen munkát a drón, kizárólag a munkavédelemre vonatkozó szabályokra kell tekintettel lenni, és a munkáltatónak ezekben az esetekben csak a munkavédelmi törvény előírásait kell betartania. Ennek része természetesen a drónok mint új technológia bevezetésére vonatkozó oktatás megszervezése is a dolgozók részére.

Alapjaiban változik meg a helyzet a második esetben, ha a drón – bár továbbra is a telephely felett repül – a zárt csarnokot elhagyva, a szabad ég alatt teszi ezt. Ilyenkor ugyanis nem pusztán egy munkavédelmi újdonságról van szó, hanem légtérhasználatról is, amely légügyi szabályok betartását is megköveteli. Ez azt jelenti, hogy a művelet engedélyeztetése vagy akár annak elérése, hogy ne legyen engedélyköteles a művelet, – sok más tényező mellett – nagyban függ az ún. külső személyek számától és az ilyen személyeknek a dróntól való távolságától is.

Külső személynek azokat nevezzük, „akik nem vesznek részt az UAS-műveletben, vagy nem ismerik az UAS üzemben tartója által adott utasításokat és biztonsági figyelmeztetéseket”. Éppen ezért, ha a munkáltató nem szervez oktatást és ad tájékoztatást munkavállalóinka a drón-műveletekkel kapcsolatban, úgy őket külső személynek kell tekinteni. Ez esetben nagyon komoly engedélyeztetési és kockázatértékelési eljárást kell lefolytatni a légiközlekedési hatóság előtt, amin azonban sokat könnyíthet a munkáltató a munkavállalók drónos munkavédelmi oktatásával.

A megfelelő oktatás és tájékoztatás révén megszüntethető a telephelyen dolgozó munkavállalók „külső személy” státusza, amely nagyban könnyíti a drónos műveletek jogszerű lebonyolítását. Fontos, ugyanakkor, hogy a munkavédelmi oktatás önmagában nem elegendő az épületeken kívüli repülések szabályos lebonyolításához, de nagyban csökkenti a művelet kockázati besorolását, ezért feltétlenül ajánlott légügyi szempontból is. Ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy célszerű a vállalati drónprogram kialakítása során a munkavédelemre is nagy hangsúlyt fektetni.

A drónok és a munkavédelem szoros kapcsolatát jól szemlélteti az amerikai munkavédelmi hatóság (OSHA) eljárása, amely gyakran drónokkal ellenőrzi a vállalatok telephelyeit, a levegőből vizsgálva a munkavédelmi szabályok betartását. Habár az amerikai és az európai szabályozási rendszer számos pontos eltér, mégis érdemes az OSHA tapasztalataira odafigyelni a jövőben, hiszen az számos tanulsággal szolgálhat a hazai vállalatoknak is a drónok és a munkavédelem összehangolása terén.

A DRONE INDUSTRY INSIGHTS (DRONEII) 2020-ban közzétett elemzése szerint a COVID-19 okozta helyzet rövid távon negatívan befolyásolta a drónok piacát is. Ugyanakkor az iparági szereplők szerint hosszútávon komoly lehetőséget biztosít a járvány a piac számára, ugyanis a vírushelyzet ráirányította a figyelmet az automatizáció fontosságára. A pilóta nélküli légijármű-rendszerek fejlesztése szempontjából ezért kiemelkedő jelentősége van és – még inkább – lesz az automata, előre programozott repülési terv szerinti műveleteknek.

Az elemzés ezzel kapcsolatban két érdekes jelenségre is felhívja a figyelmet. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mik lesznek a közeljövőben a drónpiac fő mozgatórugói, a lehetséges hét válaszból a képzeletbeli dobogó első két fokára az E2E (end-to-end) szolgáltatások és a jogszabályi környezet került a kapott iparági válaszok alapján.

Az E2E egy olyan szolgáltatási modell, amely minél kevesebb járulékos kommunikáció (post-COVID érában értsd: fizikai kapcsolattartás, a folyamatot pedig szép angol kifejezéssel "remotization"-nak is nevezik) mellett igyekszik megoldást nyújtani egy piaci igényre, azaz egy kézben megoldani az adott szolgáltatással kapcsolatos minden kérdést, további alvállalkozók, közreműködők beiktatása nélkül. Ebben a szolgáltatási módban ismételten kiemelkedő jelentősége van az automatizációnak, gépesítésnek.

Ezzel nem csak a szavazati arányok miatt áll szoros összefüggésben a jogszabályi környezet, mint az iparág lehetséges hajtóereje. A magas szavazati arányt ugyanis csak részben indokolja az új uniós rendeletek (megtalálhatók itt és itt) 2020. december 31-től kötelező alkalmazása. Sokkal inkább az azokban megjelenő az automata és autonóm repülésekkel kapcsolatos szabályozási kihívások miatt szerzett ilyen előkelő helyet a téma a piaci szereplők értékelésében.

A már említett uniós jogszabályok szerint ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy egy repülés automata vagy autonóm, jóllehet a külső szemlélő ezeket az esetek többségében nem tudja megkülönböztetni. Automata repülés esetén ugyanis hiába repül egyedül a drón, a távpilóta bármikor képest azt megszakítani vagy módosítani. Ezzel szemben az autonóm repülésben erre nincs lehetőség.

És, hogy miért van ennek jelentősége? Az elmúlt években a drónokkal kapcsolatos kockázatelemzések és biztonsági megoldások szerepe nő a leginkább, köszönhetően annak, hogy SORA néven (Specific Operations Risk Assessment) az Európai Unió új kockázatelemzési és -értékelési módszert vezetett be, amit a tagállami hatóságok kötelezően alkalmaznak minden olyan esetben, ha speciális kategóriájú műveletre vonatkozó műveleti engedély kiadását kérik tőlük. Azt, hogy ebben a SORA rendszerben (azaz új jogszabályi környezetben) milyen eredményt érnek el az üzembentartók, nagyban befolyásolja, hogy automata, vagy autonóm repülést végeznek.

Amíg ugyanis az automata repülés révén a SORA szerinti értékelésben elérhető pl. mezőgazdasági repülés során az a SAIL II szint (ez a kockázatértékelés során megállapított kockázati szint, melynek 6 különböző szintje van), ami mellett nem számíthat komoly költségekre az üzembentartó. Ezzel szemben, az autonóm repülés esetén legalább SAIL III besorolású lesz a művelet, ami miatt – ha a tagállami hatóság úgy dönt (levéve ezzel a felelősséget a saját válláról)  – az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) által kiadott „design verification report” lehet szükséges a műveleti engedély megszerzéséhez. Ez utóbbi költsége 45 ezer EUR körül mozog és nem általánosságban, hanem meghatározott műveletekhez szerezhető meg. Így aki több, egymástól eltérő célra is használni kívánja a drónjait, annak ezzel az összeggel többszörösen számolnia kell.

A szabályozás egyelőre tehát a folyamatosan – vizuálisan is – ellenőrzött automata repüléseket részesíti előnyben, az automatizáció jelentősen magasabb szintjét képviselő autonóm repülésekkel szemben. Éppen ezért fontos, hogy mi lesz a műveleti engedély előtti kockázatelemzés eredménye. 

Nem véletlen tehát, hogy egyre többen vannak azok, akik szerint az ebben a kockázatelemzési és –értékelési folyamatban segítséget nyújtó szolgáltatók komoly motorjai lehetnek a drónpiac fejlődésének. Felértékelődnek azok a szolgáltatók, akik a SORA módszertan szerinti kockázatértékelési szolgáltatást, valamint ahhoz kapcsolódóan komplett drón-stratégiát tudnak biztosítani ügyfeleik számára.

Mindenkit szeretettel köszöntünk a Professional Drone Consulting új blogjában.

Nevünkből adódóan a profi szintű drónozás aktuális kérdéseivel kívánunk foglalkozni a blogon. Az üzleti, kereskedelmi és vállalati drónprogram megfelelő kialakítása nagyon összetett folyamat. Ebben kívánunk a jelenlegi és jövőbeli üzembentartók segítségére lenni.